AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

Végére érve a tíz, MANLIUS által bekötött könyvtábla szétbontása során előkerült nyomtatványtöredékek ismertetésének, megállapítható, hogy az rendkívül eredményes volt. Összesen 14 MANLius-féle termék részeit áztatták ki: ezekből hetet már ismert kiadványból, míg hét másik előzetesen teljesen ismeretlen volt. A hét ismert közül is három esetben

110 új részekkel egészítették ki a most előkerült levelek a korábban napfényre jutott darabokat. A 14 közül tehát csak négy esetben

111 áztattak ki olyanokat, amik már korábbról is ismert kiadvány meglevő leveleinek ismétlődései. Az újdonság mértékét még kézzelfoghatóbban lehet érzékelni, ha nem csak bibliográfiai egységekben, hanem az előkerült nyomtatványok felületében kerül kifejezésre egyrészt a már ismert részek ismételt előfordulása, másrészt a kiegészítő szövegrészek és végül a minden szempontból teljesen új aránya. Miután a kibontott levelek Németújváron fólió-, Sopronban negyed- és Budapesten nyolcadrét alakúak, ezeket a megfelelő összevetés végett közös nevezőre, azaz nyolcadrétre kellett hozni. Ilyen felülettel számolva Németújváron 248, Sopronban 202 és Budapesten húsz, vagyis összesen 470 nyolcadrétnek megfelelő méretű papírlevél került elő. Ezek közül átfedés a már korábbról ismerttel 101, kiegészítő szövegrész 250, ismeretlen kiadvány 119 egység, vagyis százalékos megoszlásban e három kategória 21.5, 53.2 és 25.3. Az újdonság arányát legjobban az teszi szemléletessé, ha arra figyelünk, hogy mi az, ami mint nyomtatványrész korábban ismeretlen volt. Ennek aránya — két utóbbi kategória összesítésével — nem kevesebb, mint 78,5 százalék. Ha az ember belegondol, úgy ez az arány megdöbbentő és elgondolkoztató. Ez azt jelenti, hogy a most kibontott papírfelület több mint háromnegyede olyan nyomtatást hordoz, ami korábban ismeretlen volt. A mennyiségi fölbecsülés után talán nem felesleges áttekinteni a fentiekben ismertetett kiegészítések, ill. újdonságok jelentőségét. A latin nyelvű űrlap (2. ábra), feltehetően a hazai protestantizmus szervezeti életének egy igen korai és érdekes dokumentuma. A GABELMANN-féle Monomachia kiegészítő íve a latin nyelvű szövegnek nem csak első kiadásaként, de szövegváltozat mivoltában is újdonságot jelent. A német nyelvű ónaptár 1584-re (5. ábra) nem csupán a hazai protestánsoknak a pápai, sőt császári rendeletekkel szembeni dacolását dokumentálja, hanem még nyomdatörténetileg is érdekes, minthogy általa két kiadvány elkészítését lehetett a hasonló szedés során nyomon követni. A kis német nyelvű imakönyv (6. ábra), mint e nyelven legkésőbben megjelent, jól beleilleszkedik MANLIUS már ismert kiadványai közé. Részletesebb értékelést igényelnének az újonnan előkerült protestáns, horvát nyelvű nyomtatványok. A nyelvi vonatkozások kifejtését HADKOVICS László külön ismertetés keretében már vállalta. Itt tehát most csak arra szükséges felhívni a figyelmet, hogy a legkésőbben készült horvát nyelvű protestáns kiadvány a legutóbbi évekig a fentiekben többször is említett, sőt Sopronban most töredékeiben ki is áztatott BítENzféle posztillás kötet volt, amely Regensburgban, 1568ban jelent meg. A közelmúltban fény derült arra, hogy MANLIUS utódának, FARKAS Imrének keresztúri műhelyében 1609. és 1611. években két részből álló horvát nyelvű protestáns énekeskönyv is készült Grgur MEKINICH (Pythiraeus) össze110. RMNy 532, 618, 704. 111. RMNy 599, RMK I. 378, RMK II. 198, 199. 200