AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban
több mint 600 lapot tartalmazó, negyedrét alakú nyomtatványból az 1603. évi naptárból 16, az első 1605. éviből nyolc, míg a második ugyanerre az esztendőre szóló kalendáriumból további 16 levél került elő. A három kötetből tehát összesen negyven levelét áztatták ki ennek a kiadványnak. Az 1603. évi és a második 1605. évi naptárban üres papírok mellett csak ennek a nyomtatványnak levelei szolgáltak a kötéstábla erősítésére. Az első 1605. évre szóló kalendárium tábláiban azonban az EszTERHÁzi-féle fordításon kívül egy nyolcadrét alakú, magyar nyelvű naptár nyolc levélpárja is helyet kapott. Mint megállapítható volt, ugyanebből a naptárból áztattak ki további nyolc levélpárt az eddig még nem tárgyalt utolsó soproni naptár kötéséből, amely az 1604. esztendőre készült. Az összesen 16 levélpár tíz különböző nyomtatványrészt tartalmaz, s a teljes A- és C-jelzésű ívet és a B-jelzésűnek a felét alkotja. Az egyes levélpárok közül hat (A 3+6 , A 4+5 , B 1+8 , B 3+6 , C 2+7 , C 3+6 ) egyetlen, három (A 1+8 , A 2+? , C 4+5 ) két-két, míg egy (C 1+8 ) pedig négy példányban került elő. A kalendárium beosztása olyan, hogy minden levél verzóján egy-egy hónapnak vagy az első 13 napja található felette fametszettel, vagya 14.-kel kezdődően a hónap második felének naptári adataival. Valamennyi rektólap a bekötés után vele szemközti lapon álló naptárrészhez tartozó napokra szóló bejegyzések számára szolgált. Az A-jelzésű ív első lapján a január 1—13 közötti időre vonatkozó bejegyzések részére hagytak helyet, míg a C-jelzésű ív utolsó, nyolcadik levelének rektója ugyanerre a célra szolgált a december 14—31. közötti napok esetében, az utolsó lap (C 8 b) üresen maradt. Ezek szerint az A-jelzésű füzet elé még egy, vagy több levél volt kötve a címlappal és január 13 napjára szóló naptári adatokkal. Feltehető, hogy a naptári részt prognosztikon is követte az elkövetkező esztendőre szóló történelmi, időjárási stb. jövendölések szövegével. A címlap nélkül fennmaradt kiadványról a változó ünnepek segítségével viszonylag könnyen megállapítható volt, hogy melyik évre készült: az április 18-i húsvét az új időszámítás szerint vagy 1593-ra, vagy 1604-re eshetett. Ezek közül az első közönséges, míg a második szökőév volt. A most előkerült naptár szökőévre szól, tehát az 1604. esztendőre szánták. Mind a betűtípusok, mind a fametszetek alapján egyértelműen MANLIUS műhelyében készült, aki 1603-tól 1605-ig Keresztúron dolgozott. Ez a naptár eddig könyvészetileg ismeretlen volt (8. ábra). Magyar nyelvű naptárait nyomdászunk mind nyolcadrét alakban készítette, és ezek közül ugyancsak könyvtáblából eddig kiáztatott töredékből egyedül az 1585-re szóló 58 maradt fenn. A szakirodalom megőrizte az 1584-re és 1593-ra készült két kalendárium emlékét is 59 . Jogosnak tűnt azonban már SENNOWITZ Adolf feltételezése is 60 , amit FAZAKAS József szintén osztott, 61 miszerint MANLIUS folyamatosan jelentette meg magyar nyelven naptárait 62 . Megerősíti ezt a sorozat most előkerült és az 1604. évre készült tagja is. De nem csupán MANLIUS, hanem utóda, FARKAS Imre is rendszeresen jelentetett meg magyar nyelvű és nyolcadrét alakú naptárakat működésének (1608— 1620 Keresztúr, 1621—1643 Csepreg) egész ideje alatt. Miután a naptársorozat 58. BMNy 557. 59. BMNy 535, 701. 60. MANLIUS János. Budapest 1902. 89. 1. 61. Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve. 1959. 180. 1. 62. Vö. BMNy 557. 186
