AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban
dísz felső részéből maradt meg egy kevés az N 6 b lap közepén, ami azonban még így csonkán is alkalmas volt az azonosításra. 50 A kiadvány élőfejének szövegéből jól kiolvasható a mű tartalma: Ein anders Abents Gebetlein, Gebet vor dem Abendmal Christi, Dancksagung nach dem Abendmal, Gebet wider den Türeken. E legutolsó ima kezdeténél (N 7 a) a szerző neve is szerepel: Johannes AVENARIUS (Habermann). 51 Tehát egy evangélikus imádságoskönyvből került elő egy kis darab, amelynek további szövegrészei, összeállítójának neve és más részletek sajnos nem voltak rekonstruálhatók. A kiadványnak ez az N-jelzésű íve, ha az A-jelzésű előtt semmi nem volt, sorrendben a 13. lehetett. A tizenkettedrét alakú nyomtatványnak ez a füzete nyolc levelet tartalmazott. Ilyen formátumú kiadványok esetében a korabeli általános gyakorlat alapján feltehetően a nyolc- és négyleveles füzetek váltogatták egymást. így az A—M-jelzésű rész összesen 72 levelet tartalmazhatott. A most kiáztatott N-jelzésű füzettel azonban nem fejeződött be a kis német nyelvű imakönyv, hanem az legalább is a következő, feltehetően négy levélből álló O-jelzésű füzettel folytatódott. Hogy e 84 levéllel véget ért-e a kiadvány, az a mai ismeretek alapján nem dönthető el. Ugyancsak az 1602. esztendőre készült naptár kötéséből bontottak ki 18 papírlevelet, amely — ismét HADBOVICS László megállapítására hivatkoznak — kaj-horvát dialektusban nyomtatott lutheránus imádságoskönyv egyes részleteit tartalmazza. HADROVICS szerint a kiadvány nyelve föltűnő hasonlóságot mutat a budapesti Egyetemi Könyvtár MANLius-kötéséből előkerült, fentebb ismertetett egyleveles nyomtatvány nyelvével, de nem azonosítható a kettő nyelve, másik nyelvjárásról van szó, valamivel északabbra, a hazai szlovén (vend) területhez közelebb, valahol a Muraköz táján beszélték ezt a nyelvjárást, amelyen ezen imakönyvet írták. A betűtípusok alapján nem jelent gondot annak megállapítása, hogy ez a munka is MANLIUS műhelyében készült (7. ábra). Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy a most kiáztatott 12 levélpárból kettő (K 2+7 és K 3+6 ) három-három, további kettő (L 2+7 és L 3+6 ) két-két, míg nyolc (H 2+7 , H 3+6 , I 1+8 ,^ I 2+7 , I 3+6 , I 4+5 , M 1+8 és M 2+7 ) egy-egy példányban került elő a kötéstáblákból. E nyolcadrét alakú kiadványnak első hét, A—G jelzésű és egyenként feltehetően nyolc levelet tartalmazó füzeteiből tehát semmi sem maradt fenn. Ezt az 56 levelet követi az az öt H—M jelzésű füzet, amelynek összesen 40 leveléből most az említett 12 levélpárban 24 jött napvilágra. Ennek végén, az M 8 a lapon befejeződik az imádságoskönyv szövege. A kötet összterjedelme tehát 96 levél lehetett. A H- és I-jelzésű, valamint a K-jelzésű füzet első felében ószövetségi királyok imádságainak szövege, majd ezt követően részben újszövetségi fohászok, részben két 16. századi személy Istenhez intézett könyörgései következnek. A legutolsók közül az egyik Martin LUTHER imája halálos ágyán, az ima a K 7 a lapon áll, a másik ilyen jellegű szöveg a L 6 b lapon kezdődik: P. Michaelis Ballosich gratiarum actio. Ebben a hálaadás írója fogságából történt megszabadulásáról emlékezik meg, de további részleteket élete soráról, amint ezt HADROVICS László megállapította, 50. SOLTÉSZNÉ, i. m. LXXII. tábla 11. sz. 51. Ennek az imádságnak magyar szövege megtalálható az ugyancsak MANLIUS által 1593-ban megjelentetett Avenarius-kiadás (KMNy 732) Aa 3 b — Aa 7 b lapjain A pogány török ellen való imádság címmel. 183
