AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban
szerint. Ehhez felhasználta azokat az újszövetségi jeleneteket ábrázoló 30 x 30 mm méretű fametszeteket, amelynek egyes tagjai más kiadványából 36 is jól ismertek. 37 Politikai meggondolások vagy jobb terjesztési lehetőségek miatt azután elkészítette a Georgius CAESIUS által összeállított német nyelvű naptárnak mind a régi, mind az új időszámítás szerinti változatát. Ez utóbbinak egyetlen ismert és a soproni városi levéltárban őrzött példánya 38 kötéstábláiból kerültek elő a kizárólag az ónaptárral készített kiadvány említett B-jelzésű íve. A meglehetősen igényes, régi időszámítás szerinti naptári rész szedését a sok-sok jellel és számmal a nyomdász felhasználta a mindkét kalendáriumot tartalmazó másik kiadványában is. Ezt igazolják a naptárj eleknek már említett, egymáshoz történő pontosan azonos igazodásai mindkét kiadásban. Az ónaptárban a képek közé tördelt kéthárom soros vasárnapi evangéliumi idézeteket egyetlen sorrá kellett rövidítenie a szedőnek a második kiadványban, ahol azután ezek a naptári részben az illető vasárnap elé kerültek. A lapnak így felszabadult kb. egyharmadára azután elhelyezhető volt az új kiadásban az új naptár is. A bejegyzések céljait szolgáló lapokhoz a két kiadásban egymástól teljesen eltérő szedés készült. A fentiekben megállapított két kiadás összefüggése nem csak a nyomdász gazdaságos munkamódszerére vet fényt, de a vallási, politikai és az eladási szempontokra, mint érdekes mozgatóerőre is vissza lehet következtetni. Ezek után bizonytalan, hogy MANLius-nak az 1584. esztendőre készült és — ma már — példányból nem ismert magyar nyelvű naptára 39 vajon valóban mind a két időszámítás szerint jelent meg, amint ezt az 1585. évre szóló kalendárium feltételezni engedi 40 , amely párhuzamosan hozza mind a régit, mind az újat. A soproni naptárak második korcsoportjából az 1599. évre készült naptár tábláiból egy délszláv nyelvű, negyedrét alakú posztillás kötet 22 levele került elő, amelyek a XLV. és LXXXVTII. közötti levélszámozást viselik és az M—Y-jelzésű ívekből származnak. Ezeknek nyomdai kiállítása minden szempontból eltér a MANLius-féle műhely termékeiből ismertektől. Ezért ki kellett zárni mind Antum VRAMEC, mind Johann SPANGENBERG posztilláit, amelyeket e nyomdász 1586-ban Varasdon, ill. 1578-ban Ljubljanában jelentetett meg 41 . A helyesírás és a betűtípusok alapján az ismert délszláv nyelvű nyomtatványok közül egyedül Johann BRENZ posztillái jöttek számításba, amelyeket Johann BURGER nyomtatott 1586ban Regensburgban 42 . Szerencsés módon ebből a ritka kiadványból egy csaknem teljes példányt a budapesti Egyetemi Könyvtár is őriz, amint erre HADROVICS László figyelmemet felhívni szíves volt 43 . E kötettel történt összevetés révén meglehetett állapítani, hogy a MANLius-kötésből most kibontott levelek valóban e regensburgi kiadvány második kötetéből származnak. Tekintettel arra, hogy ez a nyomtatvány az egyetlen, amely a most bemutatásra kerülő áztatások közül nem MANLIÜS műhelyéből került ki, érdemes köze36. RMNy 617. 37. SOLTÉSZNÉ, i. m. 115. 1. és LXVIII. tábla 2 — 5. sz. 38. RMNy 537. 39. RMNy 535. 40. RMNy 557. 41. BADALIÓ, Josip: Jugoslavica usque ad annum MDC. Aureliae Aquensis. 1966. 192. és 159. sz. 42. BADALIÓ, i. m. 132. és 133. sz. 43. Jelzete Ae 4r 549 — vö. L'Annuaire de Vlnstitut de Philologie et d'Histoire Orientales et Slaves. Bruxelles. 1966—1967. (Tome XVIII.), 171. 1. 180
