AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában egy MANLius-féle kiadványt a nyomdász által készített kötésben az RMK. II. 23 jelzeten őriznek. Éz Blasius SKRYNÍARICH De agno paschali című munkája, amely 1587-ben Varasdon jelent meg.

29 A nyolcadrét alakú kötet nyolc számozatlan után még 113 számozott levelet tartalmaz. Itt, a V

í jelzésű levéllel ez az egyetlen ismert példány megszakad. A kötéstáblákból összesen húsz makulatúralevél került elő. Ezek közül 12 az e táblák közé kötött SKRYNIARICHféle műből származik: a 10., 18., 26., 34., 56., 62., 66., 80., 86., 90., 98. és 106. számmal jelölt levél. Egy további, csonka levél ugyancsak már korábbról ismert varasdi nyomtatványból maradt fenn. MANLIUS 1587-ben itt kinyomtatta Joannes PERGOSSICH Praefationes et epistolae dedicatoriae . . . Desiderii Erasmi Roter odami... c. összeállítását is.

30 A most előkerült töredék ennek H

4 jelzésű levele, amely ERASMUS 1523. augusztus 23-án Bázelben VIII. HENRIK angol királyhoz intézett ajánlásának kis részletét tartalmazza. A két szedéstükörből a fűzés felőli részen mintegy két cm széles, függőleges csík hiányzik. Az említett kötéstáblákból kibontott további hét levél közül még egy latin, míg a többi hat kétféle délszláv nyelvű szöveget tartalmaz. Ez utóbbiak közül az egyik csak egyetlen, míg a másik öt azonos példányban került elő. A nyomdai kiállítás tanúsága szerint valamennyi MANLIUS műhelyéből származik és könyvészetileg eddig teljesen ismeretlen. A latin nyelvű szöveg egy egyleveles nyomtatvány 156 x 96 mm méretű része. Ezen a felső részen a szedéstükör mindössze 49 mm magasságban maradt csak meg, amely az eredeti szöveg utolsó kilenc sorának részletét tartalmazza. Miután a soroknak eleje is, vége is hiányzik, feltehetően a nyomtatvány középső alsó része maradt csak fenn. A nem egészen tíz cm hosszú töredéksorok szövegéből (2. ábra) meglehetősen nehéz kihámozni a nyomtatvány jellegét, ill. eredetét. A három alkalommal is használt többesszám első személy („judicavimus", [com?]mendavimus", „commendamus") ünnepélyes nyilatkozatra enged következtetni. Tartalmát illetően kétségtelenül egyházi („Nicena Synodus", „sacra29. RMK. II. 199. 30. RMK. II. 198. átia 175