AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

lapot foglalt el. Ha a Monomichia a fentiekben kifejtett következtetésnek meg­felelően valóban a N 3 b lapon végződött a MANLius-féle kiadásban, úgy a függelék­ként hozzácsatolt két óda a N 4 a—0 2 a, ill. az 0 2 b—0 4 b lapokat tölthette meg. Feltehető, hogy az 1588. évi kiadás ezzel be is fejeződött. Ez esetben a nyomtat­vány összterjedelme 13 egyenként 4—4 leveles, A—0 jelzésű füzetben 56 levél volt. 15 Érdekes, hogy az ugyanebből a kötéstáblából előkerült és a fentiekben már említett PöcKHL-féle német nyelvű prózai tudósítás ugyanarról a sárkányszigeti összecsapásról szól, amit GABELMANN első ódájában latin vers formájában örökí­tett meg. Az 1590. évi kiadás végén álló hét óda közül az utolsó öt 16 bizonyosan nem volt meg a MANLius-féle kiadásban, mert a padovai kötet 0 4 a lapján (53a) ez áll: „Sequuntur trés odae (ne chartáé reliquantur vacuae) . . .". Tehát csak az üresen maradt lapok megtöltésére kerültek be a kiadványba e rövid versek. Jó példa ez a korabeli könyvek szerkesztési és előállítási gyakorlatára. Ráadásul a még üresen maradt lapok terjedelmét az idézett mondat kiszedésekor, vagyis az utolsó, 0-jelzésű ív első lapján, tévesen ítélhették meg, mert az említett három további óda helyett ötre volt szükség, hogy még legalább az utolsó levél rektóját is meg­töltsék. (A verzó így is üresen maradt.) Az öt óda forrásáról is említést tesz a padovai kiadás, amelynek teljes szövege így szól: „Sequuntur trés odae (ne chartáé reliquantur vacuae) ad trés nobilis, viros Hungaros, illustriss. d. Francisci de Nadasdy &c. consiliarios. Sunt autem depromptae ex libro primo epigramma­tum, quae domi asservata maturiora facta brevi emittentur." 17 A három említett, NÁDASDY Ferenc környezetéhez tartozó személyhez („Gabriel SANTGIORFFY, Nicolaus RUDYNAY, JOHANNES PARNASSUS") írt versek GABELMANN „otthon" (domi), tehát Magyarországon őrzött és nyilván kéziratos versgyűjteményének első részéből valók. A Monomachianak a MANLius-féle kiadás most előkerült harmadik ívén talál­ható 160 sora (198—357) szövegszerűen is összevethető volt az itáliai kiadással. Ennek során megállapítható volt, hogy a padovai kiadás 254. sora után két olyan sor következik, amely a hazaiból — a C 2 a lap 17. és 18. sora között — hiányzik. A két sor szövege így szól: „Cui foelix Ragocz, victricibus imperat armis, — Que Bornmissa suo, quemque Humney Marté coronat." Ehhez még egy csillaggal lap­széli jegyzet is található a következő (7b) lapon: „Capitanei omnes in Agriam Tockai Dur.". Itt jegyezhető meg, hogy GABELMANN munkájának második ki­adását viszonylag bő, prózai jegyzetanyaggal egészítette ki, amelyet a lapok külső szélére szedtek Padovában. Ugyanebben a most kiáztatásra került, monyorókeréki szövegrészben viszont két olyan sor is található, amely a második kiadásból, annak 344. sora után hiányzik. A C 4 b lap 6—7. sora így hangzik: „Nam quos clarificat, semper fortuna fovere / Non sólet, ac quos deservit premere impia eosdem." E kétsoros kihagyás következtében helyreáll a két kiadás sorszámának azonossága, amely a fentebb 15. GULYÁS Pál (A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest 1931, 217. I.) a számára egyedül rendelkezésre állott csonka első ív alapján jutott e kiadás nem meggyőzően kikövetkeztetett.64 leveles terjedelmé­hez. 16. 53b-56a. 17. 0 1 a = 53a. 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom