AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

I. Az OSZK 1972-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése

hez több munkaerő kell, mint amennyit a könyvtár eddig erre a célra biztosítani tudott. A szakkatalógus rekonstrukciója, valamint a decimális rendszerben azóta világszerte bevezetett változtatások számos olyan előre nem látott problémát vetettek fel, amelyekhez a közeli jövőben mélyreható vizsgálatok és ennek konklúziójaként újabb döntések szükségesek. Az időszaki kiadványok katalógusainak rekonstrukciójával, ill. a folyóiratok és hírlapok feldolgozásának legsürgősebb reformjaival kapcsolatban az év folya­mán csak elméleti jellegű előkészítés folyt. A Hírlapfeldolgozó Osztály nagy erő­feszítéseket tett, kogy a kurrens feldolgozás lemaradását felszámolja, s a munka minőségi színvonalát is emelje. A feldolgozott kurrens kötetek száma így kétsze­rese lett a tervezettnek. A különgyűjtemények feltáró munkája több helyen már évek óta nem tudott az évi gyarapodással lépést tartani (Kézirattár), vagy nem volt képes régi anyag­részei korszerű feltárásának hozzákezdeni (Kisnyomtatványtár). Más gyűjte­ménynél (Zeneműtár) technikai nehézségek miatt halmozódott fel többéves restancia. A könyvtár vezetősége az elmúlt évtizedben a vári felkészülési munkák miatt az erőket más területre koncentrálta, s a különgyűjtemények fejlesztését — elsősorban a létszám vonatkozásában — tudatosan visszatartotta. Az elkövet­kező évek ezen a téren változásokat fognak hozni. Az elmúlt években célul tűztük ki a még fel nem tárt, ill. korszerű formában fel nem tárt állományrészek bedolgozását a katalógusokba. Első lépésként a Régi Nyomtatványok Tára gyűjteményéből az APPONYI Rariora anyagot dolgozták fel, és megkezdték az antikva katalógus kiegészítését a 16. századi hungaricumok­kal. A Kisnyomtatványtár régi, fel nem tárt álományrészeinek feldolgozására tanulmánytervet dolgozott ki, melynek javaslataival a könyvtár vezetősége egyetértett. Ezek az állományrészek újabban a tudományos kutatás érdeklődésé­nek előterébe kerültek: ilyen elsősorban a 18—19. századi ponyvagyűjteménye, másrészt az 1801—1914 közötti kisnyomtatványok. A Katalogizáló Osztályon folyó elméleti munka keretében több szabályzat került kidolgozásra. Külön tanulmány készült az International Standard Biblio­graphic Description (ISBD) összehasonlító elemzésére a hazai címleírási szab­vánnyal, melyet az IFLA Katalogizáló Bizottságának is eljuttattunk. Foglalkoz­tak a „shared cataloguing" programhoz való csatlakozás lehetőségével is. Bibliográfiák A magyar nemzeti bibliográfia keretébe tartozó kurrens kiadványok folya­matosan megjelentek. Fontos eredményként kell elkönyvelnünk, hogy e kurrens bibliográfiáink a kiadványtermés növekedésével lépést tartottak. Az 197 l-es évfolyamhoz képest a Magyar Nemzeti Bibliográfia 100, a Magyar Folyóiratok Repertóriuma 325, a Hungarica Külföldi Folyóiratszemle pedig öl lappal lett terjedelmesebb. E három kiadvány puszta „fenntartása" annyi többletmunkát jelentett, mintha a nemzeti bibliográfia rendszere egy újabb közel 500 lapos kiadvánnyal bővült volna. A MFR szerkesztésénél változatlanul nagy segítséget jelentett országos szakkönyv­táraink közreműködése. Jellemző adatként említjük meg, hogy e kiadvány anyaga az utolsó 7 évben megkétszereződött (1965-ben 1113 lap, 1972-ben pedig 2228 lap volt a 24 füzet terjedelme). 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom