AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára
nyomó papírok kismértékű nedves-szilárdságát, a vizes kezelést a minimálisra kell csökkenteni. Amennyiben optikai szempontból (pl. a mikrofilmezés érdekében) az igen nagymérvű sárgulás miatt feltétlenül fehéríteni kell a lapot, az általánosan használt fehérítőszerek (káliumpermanganát, Chloramine-T, hidrogénperoxid, nátriumhipoklorit stb.) alkalmazhatók, a leggondosabb kimosás mellett. Oldószerekkel el nem távolítható foltokhoz helyi fehérítést kell alkalmazni, pl. karboximetilcellulóz-pasztába kevert fehérítőszert. A közhiedelemmel ellentétben bebizonyosodott, hogy a töményebb fehérítőszer, rövid ideig hagyva a folton, hatásosabb és kevésbé károsítja a papírt mint a kisebb koncentrációjú hosszabb idő alatt. e) A savtartalom közömbösítése és a további savképződést gátló anyag(ok) bejuttatása a papírba E művelettel és elméleti alapjaival két okból is részletesebben kívánok foglalkozni. Az egyik: az újságnyomó papírok esetében kiemelkedően fontos ennek végrehajtása és a semlegesítéssel kapcsolatos ismeretek birtokában a többi teendő is jobban megítélhető. A másik, hogy míg hírlaprestaurálási munkánknak többi fázisát eddig csak a könyvpapírra alkalmazott gyakorlat és a szakirodalmi ismeretek alapján ítélhetjük meg, addig a közömbösítés területén már sikerült egy alapvető kísérletsorozatot elvégeznünk. Ennek eredményei alapul szolgálnak a semlegesítés könyvtárunkban alkalmazható eljárásainak kialakításához. A papírban létrejövő „sav" eredete és milyensége nem határozható meg egyértelműen; több tényező összegeződő hatásának eredményeképpen szerves és szervetlen savak keletkeznek, amelyek együttesen roncsolják a papírt. Az újságnyomó papír — szemben a jobb minőségű papírokkal — a magas facsiszolattartalom (70—80%) révén több savas jellegű alkotórészt tartalmaz, amelyeket gyűjtőnéven ligninnek neveznek. A lignin nagy molekulájú aromás vegyületekből épül fel, s ezekhez a vegyületekhez savas jellegű csoportok kapcsolódhatnak, III— belőlük hő hatására szerves savak (hangyasav, ecetsav) hasadhatnak le, s ezáltal már eleve savasabb jellegű az újságnyomó papír, mint az egyéb papírok 7 . A semlegestől a savas tartomány felé eltérő értékeket a papírban jelenlevő kísérőanyagok, ill. ezek és az alapanyagok között később lejátszódó reakciók termékei is okozzák. A savképződés belső, papírszerkezeti okai mellett nem kevésbé jelentős az ipari légkör savas és oxidáló komponenseinek (pl. kéndioxid, kénhidrogén, nitrogénoxidok, ózon) szerepe. Ezek a gáz alakú légszennyezések a légnedvesség által összetapasztott szilárd szennyezések — por, piszok, korom, hamu, rostrészek stb. — által elnyelve, továbbítva majd lerakódva a felületekre, fejtik ki kémiai és mechanikai pusztító hatásukat 8 . Az említett gázok közül a légköri kéndioxid savképző szerepe a legjelentősebb. A felvett kéndioxid a papírban nyomokban jelenlevő nehézfémek (pl. vas, réz, króm, nikkel, cink) egyik-másikának katalitikus hatására kéntrioxiddá oxidálódhat, amely bármely csekély nedvességgel kénsavat képez; a kénsav nagy vízelvonóképessége folytán a legroncsolóbb hatású savak 7. HUBER, Otto: Papírfelületek pH-értékének mérése. (Messung von pH-Werten an der Papieroberfläche.) = Das Papier. 1964. 2. 45 — 53. p. 8. WESSEL, C. J. : Environmental Factors Affecting the Permanence of Library Materials. = The Library Quarterly. 1970. 1. 39 — 80. p. 9 OSZK Évkönyv 1972 129
