AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. Az Országos Széchényi Könyvtárban levő, bibliográfiailag még le nem írt régi magyar nyomtatványok. (7. közlemény.)
Az első változat címzett je — amint láthattuk — Uky János, Veszprém vármegyei alispán (1. róla: Nagy Iván: Magyarország családai. 11. köt. Pest 1865. 396. L). A második változaton olvasható Poppel Éva Batthyány Ferenc gróf felesége volt. Batthyány és felesége buzgó pártfogói voltak a református egyháznak. Szenczi Molnár Albert, aki egy időben udvari papjuk volt, úgy emlékezik meg a grófnérói, mint aki igen gyöngéd szeretettel vette körül családját (1. Szenczi Molnár Albert naplója. . . Kiad. Dézsi Lajos. Bp. 1898. 62. 1.). Kanizsai Pálfi János „Arany temjénező" c. imádságos könyvét is Batthyánynénak ajánlotta. Ez a munka 1632-ben jelent meg Pápán, de példány már nem ismeretes belőle. Szabó Károly ezzel az imádságos könyvvel kapcsolatosan tévedésből mondja Poppel—Lobkovitz Évát Batthyány Boldizsár nejének Batthyány Ferenc helyett (RMK I. 625.), amint azt Dézsi Lajos már helyesbítette is imént említett kiadványában, az idézett lapon, és amint azt helyesen olvashatjuk Nagy Iván fentebb említett munkájában is (1. köt. 243. 1.). Nyomtatványunk betűtípusai egyeznek a szepesváraljai Bernard Máté által vezetett Batthyány-féle nyomda betűivel (vö. RMK I. 573.). Bernard 1619-ben tűnik fel először Németújváron, ahol kiadja a Heidelbergi Kátét. Ezután néhány évig semmit sem tudunk róla, egészen 1624-ig, amikor Pápán nyomtat. Ettől kezdve 1632-ig vannak adataink pápai működéséről. A mi egyleveles nyomtatványunk mindenesetre nem lehet későbbi 1625-nél, tekintve, hogy Batthyány Ferenc ebben az évben halt meg, míg nyomtatványunk kiadásakor még élt, amint ez az ajánlás szövegezéséből világosan látszik. Bernárdról nem tudjuk, meddig nyomtatott Németújváron és hogy valóban csak 1624-ben került-e Pápára. Mivel Kanizsai Pálfi már 1612-től pápai lelkész volt, a nyomda megindulásától kezdve 1625-ig bármikor kiadhatta munkáját, akár Németújváron, akár Pápán, hiszen Batthyányék nyomdáját bizonyára mindig igénybe vehette. A megjelenés idejének pontosabb megközelítéséhez hozzásegíteni látszik az a körülmény, hogy könyvtárunk 1907-ben, ezzel egyidejűleg három olyan naptártöredéket is beszerzett, amelyek nyilván ugyanazon kötéstáblából kerültek elő (1. Magy Könyvszemle 1908. 74. 1.). Ezeket a naptárakat 1624-ben, 1625-ben, ill. 1627-ben nyomtatták, mégpedig minden bizonyíték szerint mind a hármat Pápán (1. az RMK I. 543a, 547b és 572/2. jelzetű példányainkat és vö. Századok 1868. 318. 1.). A fentiekben már megállapított legkésőbbi lehetséges évünket, 1625-öt figyelembe véve, úgy véljük, nagyobb a valószínűsége annak, hogy inkább e naptárak megjelenési ideje táján, vagyis 1624 körül nyomtatták egylevelesünket, mint korábban, és inkább Pápán, mint Németújváron. A szóban forgó Batthyány-féle nyomdáról 1. egyébként Jenéi Ferenc megállapításait (Magy. Könyvszle 1961. 299. 1.) és Gulyás Pál adatait (A könyv sorsa Magyarországon. Bp. 1961. II. rész. 146. 1.). (Jelzete: RMK I. 543/b.) 114. Lőcse 1702. SZENT | DAVID | KIRÁLYNAK | és | PRÓFÉTÁNAK | SZÁZ-ÖTVEN \ SOLTARI | A' Francziai Nóták | 's Versek ízerint Magyar | Versekre fordíttattak 's | rendeltettek. | Szentzi MOLNÁR ALBERT | által. | LoTSÉN, Nyomt: 1702. EfzL 120 A 12-X 12 = 424, [8], 71, [1] 1. Ez a hangjegyes énekeskönyv nem egyéb, mint az evangélikusok és a reformátusok által használt és számos kiadásban megjelent egyházi énekeskönyv egyik kiadásának második kötete. Ezek a második kötetek általában külön címlappal jelentek meg, és bizonyára önállóan is árusították őket. Az első kötet ennél az énekeskönyv-típusnál a bibliai zsoltárok felhasználásával újonnan költött énekeket, egyéb dicséreteket, továbbá himnuszokat tartalmazott, míg a második kötetben a bibliai százötven zsoltárnak Szenczi Molnár Albert által készített, hűségre törekvő verses fordításai kaptak helyet, amelyek után még egy imádságokat tartalmazó függelék is szokott következni. Az énekeskönyv egyes kiadásainál a két rész összetartozását nemcsak az együtt való használás és a többségükben összekötött példányok bizonyítják, hanem általában az első rész címlapjának a megszövegezése is. A most leírásra került példányunk egy olyan lőcsei kiadású első résszel van összekötve, amelynek a címlapjára az 1701. év van nyomtatva. Ennek címe a következő: 232
