AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kultsár István és özvegye előfizetési felhívásai a Hazai és Külföldi Tudósítások tárgyában

állást foglalni, nehogy bármelyik táborból való előfizetőit elveszítse. A lap szerkesztőségének változatlanul problémát jelenthetett, hogy rést leljenek a hatóság rendelkezésén, mely a lap figyelmét kizárólag Magyarországra korlátozta. A tilalmat a következő formulával próbálják enyhíteni: „fő gondunk lészen, hogy azon külföldi dolgokat is, melyek esmérete Hazánkat, akár miképpen illetheti, . .. Hazafi Olvasóinkkal a leghitelesebb kútforrások szerént közöljük". Ez a probléma különben még 1808-ban megoldódott, a lap végre megkapta a külföldi hírek közlésének jogát s nevét Hazai Tudósításokról Hazai és Külföldi Tudósításokra, változtatta. Ezt a nevet viseli a lap 26 év múlva, 1833-ban is, amikor az időközben elhunyt KTTLTSÁR özvegye, ki az újságnak csak tulajdonosa volt, de nem szerkesztője, kéri az előfizetőket, hogy 1834-re is maradjanak meg hűségükben. Ekkor már nem ezt az egyetlen magyar nyelvű hírlapot szerkesztették az ország szívében. Már évek óta megjelent Pesten SZÉCHENYI kezdeményezésére a HELMECZI Mihály szerkesztette Jelenkor és melléklapja a Társalkodó. Ugyanakkor olyan folyóiratok jelentek meg Pesten, mint a már másfél évtizedes múlttal rendelkező Tudományos Gyűjtemény és a reformkor első polgári, liberális írónemzedékének orgánuma BAJZA Kritikai Lapokja. Mindezek alkalmasint elvették a Hazai és Külföldi Tudósítások olvasóinak egy részét. ÖZVEGY KITLTSÁRNÉ, PERGER Anna ígéri, hogy a lap szerkesztője mindent el fog követni, ,,hogy a számtalan napi történetekből minél fontosabb, tanuságosb, egy vagy más tekintetből minél érdekesb, czikkelyeket világos érthetőséggel s minél gyorsabban és hívebben közöljön." Egyben garantálja, hogy a melléklap a Hasznos Mulatságok „nevének ezentúl is közhasznú s mulattató eredeti és fordított munkákkal igyekszik megfelelni". A három előfizetési felhívásból kivehetők a lap terjesztésének körülményei. Félévre vagy egy teljes évre lehetett előfizetni. Pesti és budai lakosoknak egy évre 8, félévre 4 forintba került a Tudósítások házhoz járatása, míg a vidékiek számára 12, illetve 6 forint volt az előfizetési díj. A forint devalvációja után az újság árát fel kellett emelni, és 1834-ben KTTLTSÁR özvegye már félévre kért 10 forintot a vidékiektől (egész évi előfizetésről érdekes módon nem tesz említést). A pestiek és budaiak számára még jobban megdrágult a lap, a vidéki és pesti, illetve budai előfizetési árak közötti különbség minimálisra zsugorodott. Akik a lapot borítékban járatták házhoz 9 forintot fizettek félévre, ugyanez boríték nélkül 8 forintba került. KULTSÁR özvegye mindezt azzal indokolja, hogy a nyomdai előállítással kapcsolatos költségek növekedtek, de ő olvasóira való tekintettel továbbra is a régi áron adja a lapot (valószínűleg attól tartott, hogy a felemelt árak egyeseket a Jelenkor táborába kergetnek). A veszteséget láthatóan a hirdetések útján igyekszik pótolni, melyeket pontosan meg nem határozott „igen mérséklett díjfizetés" mellett ajánl a közönség figyelmébe (1806-ban soronként 4 krajcár volt a hirdetések díja). Ami az előfizetés módját illeti, pestiek és budaiak magánál KuLTSÁRnál, vagy pedig EGGENBERGER, KILIÁN és Kiss könyvkereskedőknél fizethettek elő. 1808ban HARTLEBEN és INSTITORIS nevével bővül a lista. A befizetett összeg fejében minden postai napon házhoz küldték számukra az újságot. A vidékieknek a helyi postahivatalnál kellett letenni az összeget (a postatisztek minden 10 előfizető után egy ingyen példányt kaptak). Már KULTSÁR felhívásaiban is olvasunk bizonyos kottákról, rajzolatokról, amikkel előfizetőinek kedveskedni akar; azt azonban nem lehet megállapítani 350