AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

dának, míg SZÉCHÉNYI Ferenc a katalógusokat csak 1802 augusztusában küldte szét, SÁNDOR Istvánnak is juttatva egy példányt.

48 Arra nézve, hogy az 1799/1800ban kinyomtatott katalógusok már korábban is rendelkezésre állhattak az érdeklődőknek, nincsen biztos adatunk. Mindenesetre a Magyar Könyvesházzal kapcsolatban megjelent kritikákra reagálva írja 1804-ben SÁNDOR, hogy a művében hiányzó címek pótlását már megkezdte a SzÉCHÉNYi-féle katalógus Supplementum kötetéből.

49 Ez a megjegyzés azt feltételezi, hogy a katalógusok első két kötetének anyaga már előzőleg ismert volt előtte. SÁNDOR István bibliográfiájában az 1533—1800 közötti időszakból 3621 magyar nyelvű művet sorolt fel; a SZÉCHÉNYIkatalógus magyar nyelvű műveinek kötetszáma 3051. Bár az időhatárokban némi eltérés van (SZÉCHÉNYI tágabb időközt fog át) és SÁNDORnál a művek száma nyilván alacsonyabb, mint az ennek megfelelő darabszám, a két szám összevetése nagyjában érzékelteti a potenciálisan megszerezhető és a SzÉCHÉNYi-féle gyűjteményben megtalálható magyar nyelvű irodalom arányát. (A kisnyomtatványok regisztrálásától SÁNDOR István sem zárkózott el, előszavában ezt részletesen meg is indokolta.)

50 Amivel SÁNDOR István többet nyújtott SZÉCHÉNYI Ferencnél, az elsősorban a hazai magyar nyelvű nyomtatványok időrendi elrendezése. Ezzel nyert tulajdonképpen SÁNDOR műve irodalomtörténeti jelentőséget, hiszen a kronologikus felsorolás a fejlődést tette érzékelhetővé.

51 A SZÉCHÉNYI katalógus megint más oldalról világította meg a kérdést: a magyar nyelvű irodalomnak a katalógus szakrendi részében való nyomonkövetése arra szolgálhatott tanulságul, hogy a tudományos irodalom magyar nyelvű művelése mind az erdeti művekben, mind fordításokban mennyire szegényes volt még. A magyar nyelvű műveken túl a gyűjtés a Magyarországon nyomtatott valamennyi kiadványra kiterjedt, tehát a nem magyar nyelven megjelent hazai nyomtatványokra is. A beszerzendő művek számát itt még nehezebb meghatározni. SZABÓ Károly 1885-ben az RMK II. előszavában a magyar nyelvű nyomtatványok számát 1711-ig mintegy 2000-ben állapítja meg (ezek jórészt Magyarországon is készültek), a nem magyar nyelvűek száma az ő gyűjtésében 2453 (valamennyi magyarországi megjelenésű). Az 1711—1800 közötti időszakra CSAPODI Csaba mintegy 9077 hazai nyomtatványt számít.

52 így tehát a kezdettől 1800-ig bezárólag kb. 13 és félezer magyarországi nyomtatványt kérhetünk számon a teljességnek azon a fokán, ahol a hazai bibliográfiai feltárás a 19. század 48. SZINNYEI József: Az első magyar bibliográfus. Bp. 1901. 19. 1. 49. SZINNYEI, i. m. 21. 1. 50. SÁNDOR István: Magyar Könyvesház. Győr, 1803. Bevezető. 51. Vö. KERTBENY i. ni. CXXIV. 1.: „Sándor munkácskája pótolta azt, ami a máskülönben oly becses Széchényi-féle könyvjegyzékben, fájdalom, hiányzik: t. i. az időrendi átnézetet, és pedig kizárólag a magyar nyomtatványokét. És ezen rendszer követése által a munka irodalomtörténeti jelentőséget nyert, amit a Széchényi-féle szintén nélkülöz, . . ." 52. Ezúttal figyelmen kívül hagytuk, hogy az RMK I-ben kis számban ugyan, de Magyarországon kívül megjelent magyar nyelvű művek is vannak, valamint a későbbi RMKkiegészítéseket, melyek a számot kb. 1/3-dal megnövelnék. 18. századi, hazai viszonyokról lévén szó, nem volna reális, ha másfél évszázad bibliográfiai kutatásainak valamennyi eredményét számonkérnénk egy alapozó gyűjtés esetében. A 18. századi hazai nyomtatványok adatait 1. CSAPODI Csaba: Könyvtermelésünk a XVIII. században. = Magyar Könyvszemle. 1942. 4. sz. CSAPODI gyűjtésének alapja PETÉIK bibliográfiája volt, de csak a hely és az év feltüntetésével megjelent nyomtatványokat vette tekintetbe. 189