AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Joannes Manlius könyvkötői tevékenysége - Die buchbinderische Tätigkeit von Joannes Manlius
alkalmazása. MANLIUS ugyanis a Sopronban őrzött naptárakon ezeket a lemezeket több ízben is kifejezetten csak díszítésre és nem a tulajdonos jelölésére használta. Tehát ilyen supralibros-szal ellátott kötéseknél óvatosnak kell lenni, mert azok — mint a fenti példa is igazolja — nem mindig a kötet tulajdonosára utalnak. Ezek a címeres lemezek tehát MASTLIUS korábbi, laibachi könyvkötői tevékenységét bizonyítják. Erre vonatkozóan a szakirodalom eddig — konkrét adatok híján — nem tudott egységes álláspontra jutni. Michael F. BOTHAR ugyan arról számolt be 19 , hogy MANLIUS miután a németországi Urach városában Hans UNGNAD műhelyében kitanulta a nyomdászat mesterségét, a krajnai reformáció vezetőjével, Primoz TRUBER-ral 1562-ben visszatért Laibachba, ahol eleinte mint könyvkötő tevékenykedett. Ezt a felfogást képviselte az egész szakirodalom már a 19. század eleiétől, amit azonban Friedrich AHN 20 határozottan cáfolt. Szerinte 1562-ben TRUBER-ral nem MANLIUS, hanem Leonhard STEGMANN könyvkötő érkezett Laibachba. Akárhogyan is történt, az ismertetett bélyegzőket MANLIUS már nyilván krajnai működése során is használta. Miután Laibachban folytatott könyvkötői tevékenységéről eddig semmi bizonyíték sem állt rendelkezésre, az új megállapítások e szempontból is hasznosak. Érdemes lenne átvizsgálni a mai szlovéniai gyűjteményeket, mert azokból nyilván még számos, feltehetően korai Manlius-féle kötés kerülhet elő. Összefoglalóan megállapítható, hogy az eddig csak nyomdászként ismert Joannes MANLIUS könyvkötői tevékenységének felderítése fontos feladat hiszen ő az első könyvkötő Magyarországon, aki név szerint is ismert, továbbá működésének helye és ideje is pontosan tisztázott. Ezen túlmenően az eddig feltárt két tucatnyi kötése és az azokat díszítő közel harminc bélyegző, lemez és görgető azt mutatja, hogy ezt a mesterségét MANLIUS komoly szakmai felkészültséggel és jó ízléssel végezte. Die buchbinderische Tätigkeit von Joannes Manlius G. BORSA Joannes MANLIUS war bis jetzt nur als Typograph bekannt, der zuerst in Laibach (1575 — 80), dann in den Jahren zwischen 1582—1605 in mehreren Ortschaften von West-Ungarn arbeitete. Nun gelang es festzustellen, dass er auch als Buchbinder tätig war. Mit Hilfe der auf den Bucheinbänden vorhandenen 28 verschiedenen Stempel, Platten und Rollen waren insgesamt 24 Bände bis heute identifizierbar, die in der Buchbinderei von MANLIUS hergestellt wurden. Vier davon tragen sogar die mit Hilfe von gegossenen Lettern in das Leder eingepresste Widmungszeilen von MANLIUS, wodurch die Existens seiner Buchbinderei ohne jeden Zweifel festzustellen ist. Die 24 Bände gehören chronologisch in zwei grössere Gruppen : die älteren wurden zwischen 1584 und 1589, die jüngeren zwischen 1599 und 1604 verfertigt. Eine ganze Reihe von Einbänden hat MANLIUS für die Bibliothek seines Patrons Boldizsár BATTHYÁNY hergestellt, Diese Sammlung ist — wenigstens teilweise — in der Bibliothek des Franziskanerklosters in Güssing (Burgenland) erhalten geblieben, wo 13 Bände von MANLIUS sich nach heute befinden. Die andere grosse Quelle der Manlius-Einbände ist das Stadtarchiv von Sopron (Ödenbiirg), wo viele Dutzende von Kalendern aus mehreren Jahrhunderten aufbewahrt werden. Sieben davon hat MANLIUS eingebunden. 19. Burgenländische Heimatblätter. 1950. évf. 134. 1. 20. Vö. 17. jegyzet 1-2. 1. 3 20
