AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
II. Nemzetközi könyvtári élet - Gombocz István: Az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának 40 éves működése
Az új nézetek hatására KÉSSEN 1954 tavaszán körkérdéssel fordult az érdekelt könyvtárakhoz. Ebben a hivatalos és más tudományos kiadványok cseréje felől érdeklődött. Betegsége miatt 1954-ben Zágrábban J. DARGENT, a brüsszeli csereközpont vezetője képviselte, aki be is adott egy jelentést, de ez főleg a jugoszláv könyvtárak kiadványcserével kapcsolatos munkájával foglalkozott. 13 1955 tavaszán KÉSSEN először fordult a Szovjetunióhoz: ismertette a Bizottság eddigi ajánlásait és különös nyomatékkal kérte, hogy a szovjet tudományos folyóiratok cikkeit lássák el angol vagy francia rezümékkel. Erre a kérésére 1955 végén a leningrádi Tudományos Akadémiától igen pozitív választ kapott. Bár az 1955. évi brüsszeli könyvtároskongresszuson a Bizottság külön ülést nem tartott, ezt az évet mégis fordulópontnak tekinthetjük, mert ekkor tért át a Bizottság végleg az egyetemi disszertációk szűkebb köréből a többi kiadványkategória tágabb területeire. S. HONORÉ asszony, a párizsi nemzeti könyvtár nemzetközi csereközpontjának vezetője itt nyújtotta be azt a fontos tanulmányát, amely először foglalta össze a hivatalos kiadványokkal kapcsolatos problematikát. 14 J. DARGENT viszont egy elemző tanulmányt tett közzé, amely hosszú idő után először foglalkozott a csere alapvető feladataival, hivatásával, céljaival, kultúrpolitikai jelentőségével, fajtáival, a lebonyolítás módjaival. 15 A brüsszeli kongresszus nem is hagyta figyelmen kívül a kiadványcsere ügyét: már a határozatok legelején kimondta, hogy az UNESCO helyes lépést tett akkor, amikor S. HONORÉ kezdeményezésére a hivatalos kiadványcsere újjászervezése érdekében napirendre tűzte az 1886-os brüsszeli egyezmények újabb konvencióval való pótlását. Ezen kívül a kongresszus felhívta a résztvevő országok figyelmét arra is, hogy a csereanyag mozgatása, szállítása terén minél kedvezőbb postai, vámügyi stb. előírásokat alkalmazzanak. Mindebből az látható, hogy az UNESCO által kezdeményezett központosítottabb szervezés gondolata nyomult előtérbe, szemben azzal a hagyományos, KÉSSEN által is képviselt vonallal, amely szerint a cserélők közvetlen kapcsolatait semmiféle szabályozással nem helyes megzavarni. KÉSSEN a jelek szerint habozva követte az új irányt. Az IELA megbízásából részt vett az UNESCO 1956. évi párizsi szakértői értekezletén, ahol az új egyezmény vitájában igyekezett tompítani a csatlakozó államokra háruló kötelezettségeket. Ahogy erről ő maga a Libri-ben beszámolt 16 , javaslatára fakultatívvá alakították azt a pontot, amely eredetileg kötelezően a csereközpontokra kívánta volna bízni a hivatalos kiadványok lebonyolítását (shall helyett should). Indokolásul kifejtette, hogy sok államban a tudományos kiadványok egyre növekvő része is állami támogatás segítségével jelenik meg, márpedig ha ezeket is hivatalosaknak tekintve cseréjüket a központokra bízzuk, akkor ez aligha történhet meg a tudományos intézetek önállóságának sérelme nélkül. 13. DARGENT, J.: Commission des échanges de publications universitäres et scientifiques. = Actes . . . Vol. XIX. 20e session, Zagreb, 1954. La Haye, 1955. 104—106. 1. 14. HONORÉ, S.: Uéchange des publications officielles et administratives et les relations avec les organisations internationales, gouvernementales et non-gouvernementales. — Congrés international des bibliothéques et des centres de documentation. Bruxelles, 11—18 septembre 1955. La Haye, 1955, Nijhoff, 97—101. 1. 1*5. DARGENT, J. L.: Les échanges. op. cité. 118—126. 1. 16. KÉSSEN, A.: International exchange of publications. Unesco Meeting in Paris. = Libri. 1956. 76-80. 1. 94
