AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
II. Nemzetközi könyvtári élet - Gombocz István: Az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának 40 éves működése
Ezért tisztázni kellene, hogy mely könyvtárak törekednek a teljességre és melyek óhajtanak csak bizonyos szakokat gyűjteni. EMLER már akkor kimondta, hogy minden országnak ki kellene bocsátania a disszertációk jegyzékét és országonként lehetőleg egy szerv vállalja magára ezek szétosztását. 3 Az 1933. évi avignoni ülésen alakult meg határozottabb keretek között az Egyetemi Disszertációk Cseréjének Albizottsága (Sub-Committee on Exchange of University Theses — Sous-Commission des échanges de theses universitäres). Jan EMLBRt megerősítették elnöki megbízatásában és tagként megválasztották a következőket: L. FICK (Németország), G. GRAPE (Svédország), H. LEMAITRE (Franciaország), J. S. THEISSEN (Hollandia) és SEVENSMA IFLA-Főtitkár, aki hivatalból tagja volt minden albizottságnak. 4 A madridi közgyűlés alkalmából (1934) az Albizottságot a francia—német kétoldalú államközi egyezmény (1925) foglalkoztatta. 5 Ebben a két állam 6—6 példányos disszertáció-cserét, továbbá bizonyos hivatalos kiadványok cseréjét rögzítette — ami jó példának tűnt arra, hogy miként lehet a sokszor túl bőven áramló disszertációcserét a helyes korlátok között tartani. A Madridban és Barcelonában megrendezett II. Könyvtárosi Világkongreszszuson (1935) M. BEAULIETJX (Franciaország) néhány új javaslatot is nyújtott be: 1. a kapott disszertációkat szabad legyen más egyetemi kiadványokkal is viszonozni, 2. a kongresszus kérje fel a kormányokat a központi csereirodák támogatására, hogy azok képesek legyenek a külföldi irodalom egyszerűbb és gyorsabb beszerzésére, jegyzékek terjesztésére, beleértve a kevésbé elterjedt nyelvek irodalmát is. 1936-ban Varsóban nem foglalkoztak a csere ügyével, 1937-ben Párizsban pedig csak annyiban, hogy EMLER javaslatára kimondták: minthogy a disszertációk kötelező kinyomtatását nem minden ország írja elő (Druckzwang), ezért kötelezni kell ezeket, hogy térítsék meg a kapott anyag szállítási költségeit és viszonozzák a disszertációkat más tudományos kiadványokkal. Ez a gondolat már előrevetíti azt a folyamatot, melynek során a kiadványcserével foglalkozó IFLA munkacsoport később majd kiterjeszti működésének körét. Az 1938. évi brüsszeli ülésen L. ABB (Németország) keveselte a sok német disszertáció ellenében beérkező anyagot, J. GUINARD (Franciaország) pedig szorgalmazta, hogy minél több ország bocsásson ki jegyzékeket a cserére rendelkezésére álló kiadványairól. A háború előtt az IFLA utoljára 1939-ben Hágában jött össze, ahol EMLER lemondott az Albizottság vezetéséről és átadta helyét J. GtJTNARDnak. Az új elnök-jegyző — ahogy annakidején az albizottságok egyetlen tisztségviselőit hívták — bővebb áttekintés közzétételével kezdte meg működését. 6 Ebben először olvashatunk néhány elvi megyjegyzést is a csere céljairól, hasznáról. Javaslatai szerint a Nemzetek Szövetségének kulturális szerve adja ki a cserében részt3. EMLER, J.: Échange de théses universitaires. = Actes . . . Vol. IV. 5e session, Berne, 1932. La Haye, 1932, 65. 1. 4. Actes . . . Vol. V. 6e session, Chicago — Avignon, 1933. La Haye, 1934, 60 1. 5. LEMAITRE, H. : L' 'accord franco-allemand du 15 juillet 1925. = Actes . . . Vol. VI. 7e session, Madrid, 1934, La Haye, 1934. 59-61. 1. 6. GTUINARD, J. : Sous-commission des échanges de théses. Propositions du représentant de la France. = Actes . . . Vol. XI. 12e session, La Haye —Amsterdam, 1939. La Haye, 1940, 67-69.1. 90
