AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

kérdésben, mint a mezőgazdaság, az erdészet, a bányászat, az ipar, sőt a művészet stb. — és az egész ország lüktet az élettől és az energiától."

82 Kétségtelen, hogy van bizonyos naivitás is, vagy inkább a felszínnel megelégedő tájékozódás a művészházaspár kommentárjában, de mégis jelzi, hogy a magyar uralkodó osztály és a nemzetiségi burzsoázia konfliktusa ekkor még nem mérgezte meg a nép szélesebb rétegeinek gondolkodását. Más hangnemben és nyomatékos állításai ellenére jóval kevesebb meggyőző erővel szól a nemzetiségi kérdésről VERIDICUS, azaz nagy valószínűséggel AJTAY József angolul, magyarul, németül és szlovákul megjelent pamfletje.

83 Szavai legfeljebb az 1868-as nemzetiségi törvény alkotóinak szándékait födik, de nem a valódi helyzetet, amikor kijelenti: „nincs Európában állam, mely nemzetiségeinek többet adott volna vagy akarna adni. Az iskolákban, az önkormányzatban, a bíróságnál nyelvüket szabadon használhatják, és soha joghátrány nem éri őket azért, mert nem magyar anyanyelvűek. A hivatalok elnyerésénél a nemzetiségi vidékeken valósággal elsőbbség illeti meg őket, mert a törvényes gyakorlat úgy hozza magával, hogy a nemzetiségi vidékeken csak oly hivatalnokokat alkalmaznak, ki a nép nyelvét bírja. Politikailag és gazdaságilag épp oly szabadon szervezkedhetnek, mint a magyarok." A magát igazmondónak nevező szerző jobban összhangban van álnevével, amikor arról beszél, hogy a nemzetiségi feszültségből rendkívül magas hasznot húznak a nemzetiségi pénzszervezetek. Példának említi az aradi Viktória bankot, amely 600 000 K alaptőke után egyedül 1904-ben 120 770 K tiszta jövedelemre tett szert. E bankok és takarékpénztárak valóban monopolizálták saját nemzetiségük pénzügyeinek vitelét, sokszor kiuzsorázva a nemzetiségi parasztságot, miközben annak érdekvédelmét hirdették fennhangon. Ennek lehetősége — következésképpen megvalósítása is — azonban az adott társadalmi-gazdasági rendszerből fakadt, és elősegítője volt a sok jogos sérelem is. így nehezen fogadható el VERIDICUS nézete, mely szerint téved, aki ,,a magyarországi nemzetiségi kérdés motívumaiban ideális és jogos alapot keres."

84 A következő években észrevehetően csökkent a magyar tárgyú irodalom, ezt részben az előző évek bő termése okozta, részben az annexiós válság utáni javuló viszony vette le a napirendről a Monarchia belső problémáit, részben pedig a koalíciós kormányzat bukásával megszűnni látszott a szeparatizmus és a szélsőséges sovinizmus veszélye. Az annexió óta az angol közönség érdeklődése is inkább Délkelet-Európára, vagy a korabeli angol terminológiával élve a KözépKeletre terjedt át: a török és a balkáni államok viszonyára, valamint a délszláv kérdésre, tehát a Magyarországot csak közvetve érintő témákra. A könyvtermés csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy a Habsburg-monarchia lassan megszűnt egzotikus, ismeretlen területnek számítani, míg a balkáni utazások még'mindig izgalmas, könyvet érdemlő vállalkozásnak minősültek. 82. Uo. 314.1. 83. [AJTAY József] VERIDICUS : Nationalism in Hungary from the business point of view. London, [1909], Polsue. 30 1. — A magyarországi nemzetiségi kérdés mint üzlet, Bp. 1909. 36 1. — Die nationale Frage in Ungarn als Geschäft. — Národnostná otázka v Uhorsku jaJco — kseft. Bp. 1909. Europa. — GULYÁS Pál álnévlexikona és életrajzi lexikona legifj. ÁBRÁNYI Kornélt tünteti fel a röpirat szerzőjeként, az OSZK katalógusa viszont AjTAYt, az írás tartalma és stílusa szintén ezt támasztja alá. GULYÁS csak a magyar kiadást ismerte. 84. Uo., az angol kiadásban 5., a magyarban 7. 1. 424