AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban
helyzetbe kerültek, hogy nézeteiknek jóval nagyobb hatása volt, mint a többi megfigyelőnek együttvéve." 56 A „vándorló skót" első könyve 57 tulajdonképpen a Spedatorb&n megjelent néhány cikkének összegezése és a Monarchia külpolitikai helyzetét vizsgálja. A német és orosz terjeszkedés és befolyás leküzdése érdekében tartja szükségesnek a nemzetiségek helyzetének megváltoztatását, a magyarországi belső viszonyok megreformálását, a Monarchia föderalizálását. A magyarok gazdasági és politikai önállósodási törekvéseit igen károsaknak tartja, ,,ez az, ami a jövőt illetőleg oly sok aggodalommal tölti el Magyarország barátait." 58 Az egész tárgyalt korszakban az 1908-as esztendő produkálta a legtöbb magyar vonatkozású angol nyelvű könyvet. Ekkor jelent meg a legerőteljesebb, legalaposabban dokumentált vádirat a magyar nemzetiségi politika ellen, de a koalíció is számos munkát segített megjelenéshez. A Spectator-cikkek folytatásaként SETON-WATSON pamflettel fordult a brit közvéleményhez, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi nemzetiségi kérdésre. 59 Némileg eltérő formában ezt németül és franciául is megjelentette, 60 ami jelzi, hogy SETON-WATSON célja az egész európai közvélemény meggyőzése volt. Ismerteti az utóbbi évek nemzetiségi pereit, a választásokon tapasztalható visszásságokat, a csernovai sortüzet, végül összefoglalja a szlovákok követeléseit. (Ezidőtájt az ő ügyüket karolta fel a legnagyobb intenzitással, jórészt a szlovák vezetőkkel — HODZA, HLINKA, HUKBANVAJAN SKY stb. — fenntartott személyes kapcsolatai hatása alatt.) A koalíciós pártok részéről GR. MAILÁTH József ellen-pamflettel válaszolt. 61 A füzet a szerzőnek különféle angol újságokban megjelent néhány polemizáló levelét is tartalmazza. SCOTTJS VIATORT meglehetősen személyeskedő hangnemben támadja, de ténybeli ellenérvet keveset tudott felhozni, s azok sem voltak mind helytállóak. A közjogi vitákhoz is hozzászól a szokásos aprólékos jogi érvekkel, amelyeket egyébként STEED lapjában már meglehetősen sikeresen cáfolt meg. MAiLÁTHnál alaposabban fejtette ki ugyanezt AJTAY József rövid könyve, 62 melynek célja a közjogi viszony, a katonai (nyelv) kérdés és a gazdasági kiegyezéssel kapcsolatos ellentétek megvilágítása, illetve a koalíciós álláspont igazolása. Az alkotmányos vita okát egyrészt Magyarország növekvő gazdasági és politikai súlyában, másrészt a kiegyezés eltérő osztrák és magyar értelmezésében látja. A nemzetiségi kérdésben a magyarok növekvő számarányától és a nemzetiségek számszerű csökkenésétől (amire egyébként a tízévenkénti népszámlálási adatok alapján nem számíthatott) azt várja, hogy a magyarság aránya hamarosan elérheti az össz56. C. A. MACARTNEY: The Habsburg Empire. 1790—1918. London, 1968, Weidenfeld and Nicolson. 784. 1. 57. SCOTUS VIATOR: The future of Austria— Hungary and the attitude of the Great Powers. London, 1907. Constable. VII, 77 1. 58. Uo. 68. 1. 59. SCOTUS VIATOR: Political persecution in Hungary. An appeal to British public opinion. London, 1908, Constable. 24 1. 60. R. W. SETON-WATSON : La persecution politique en Hongrie. Appel a Vopinion publique. Paris, 1908, Comely. 48 1. — Uő. Politische Verfolgungen in Ungarn. Wien—Leipzig, 1908. 23 1. 61. Joseph MAILÁTH: A vindication of Hungary. A reply to Scotus Viator and other writers. London, 1908, Polsue. 38 1. 62. [AJTAY József]: The Hungarian question. From a historical, economic and ethnographical point of view. Transl. by Ilona Ginever and C. Arthur Ginever. London, 1908, KeganTrench-Trübner. 95 1. 27 417
