AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

tartja a nemzeti (szerb—horvát, szász—román—magyar) ellenszenvet: „Az osztrák—magyar élet egyik legkülönösebb vonása, hogy a Dualista Monarchiában nincs egyetlen nép sem, amelyre a többi ne tekintene haraggal, félelemmel, ellenszenvvel vagy megvetéssel."

33 A magyar városi életről szólva említi a kontinensen egyedülálló angolbarátságot, de ez nem teszi vakká az élesedő társadalmi ellentétekkel szemben, és megváltoztatandónak tartja a munkásság nehéz sorsát. A politikai életben az alapot, a dualizmust jónak tekinti, a magyarokban bástyát lát a porosz terjeszkedéssel szemben, de „a mindkét parlamentben gyakran előforduló szégyenteljes jelenetek végül az egész Monarchiában le fogják járatni a parlamenti kormányzatot, ha nem vezetnek be hatásosabb fegyelmi rendszabályokat."

34 A néhány év múlva kibontakozó tömegmozgalom fényében érdekes, hogy PALMER a magyarországi választójogot eléggé demokratikusnak tekinti: „Csak igen alacsony cenzus érvényesül mind a városi, mind a vidéki kerületekben. A magyar választók még azt a kétséges előnyt is élvezik, hogy húsz éves korukban elnyerik a választójogot, szemben az ausztriai 24 éves korhatárral."

35 Részletesen ír a szellemi életről is, a magyar nyelv fejlődéséről, találóan állítva azt szembe a román nyelvújítással: „A románok jelenleg épp annyira igyekeznek nyelvükben meghonosítani a latin szavakat, mint amennyire a magyarok e szavakat kiűzik a sajátjukból."

36 Végkövetkeztetése eléggé pesszimista: „A nemzeti élet majd minden tényezője — a politika, a vallás, a nyelv, az irodalom, vagy a faji érzés — kifejezetten bomlasztó tényezőt képvisel, míg szinte egyedül a jelenlegi császár iránti személyes lojalitás és az Oroszország és Németország általi elnyeletés veszélye jelenti az egyesítő köteléket." Ez azonban nem elegendő alap Európa békéjének egy ennyire fontos tényezőjénél, mert nem lehet tudni, milyenek lesznek FERENC JÓZSEF utódai.

37 Az uralkodó összetartó szerepének nem is egészen indokolatlan hangsúlyozása egyébként megtalálható a legtöbb ekkortájt megjelenő munkában.

38 PALMERral ellentétben a szabadságharc nagy jelentőségét és KOSSUTH tiszteletét a Monarchia optimista megítélésével párosította Európa XIX. századi fejlődését megrajzoló könyvében REICH Emil.

39 Munkája londoni szabadegyetemi előadásaiból nőtt ki, és abban a tudatban prezentálta, hogy „Nagy-Britanniában egy magyar mindig számíthat a rokonszenvre."

40 Rendkívüli felületessége ellenére meg kell említeni az amerikai F. Berkeley SMITH útleírását,

41 amely a Magyarországban és fővárosában a barbár keletet látó divatos nyugat-európai nézetekkel kíván szembeszállni, és Budapest fejlettségét, gazdag szórakozási lehetőségeit, különleges látványosságait hangsúlyozza. Az 1903—1904-es évek az osztrák—magyar viszony kiéleződését hozták a hadsereg kérdésében, az 1905. januári választásokon pedig a házszabálymódosítás 33. Uo. 97.1. 34. Uo. 186. 1. 35. Uo. 187. 1. 36. Uo. 242. 1. 37. Uo. 247. 1. 38. Ezt a véleményt fejezi ki munkája címével az amerikai Marguerite C. Cunliffe OWEN: A keystone of Empire, Francis Joseph of Austria. London —New York, 1904. V, 321 1. 39. Emil REICH: Foundations of modern Europe. London, 1904. VIII, 262 1. 40. Uo. VII. 1. 41. F. Berkeley SMITH: Budapest, the city of the Magyars. New York, 1903, Pott. XII, 292 1. ill. London, Fisher Unwin. 412