AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

mívelés-ipari- és kereskedelem-ügyi miniszter és ZICHY Jenő az Országos Iparegyesület későbbi elnöke. LÓNYAY Gábor, az Országos Gazdasági Egyesület egyik alapító tagja, DEÁK Farkas és RÓMER Fóris. A Fekete tenger mellől küldött tudósításokat OROSZHEGYI Józsa orvosdoktor, az 1848—49-es szabadságharc legendáshírű gerilla-vezére. A Párizsi levelek az emigráns HORN Ede (H.) tollából származnak. VAJDÁval a későbbiek során is azonos elveket valló ÁLDOR Imre főként drámaelméleti cikkeket ír a Magyar Sajtóba,, többnyire CASSIUS álnév alatt. Oroszból, TuRGEGYEvtől és ZsuKOVSZKutól fordít CSERÉNYI alias ZILAHY Imre, ZILAHY Károly öccse. Két irányban voltak csupán a szerkesztőnek megkötései. A cselekvő politika szószólóinak biztosított lapjában előszeretettel teret. Nem közölt azonban cikkeket az 1847-es alapon álló konzervatívoktól, akiknek elképzeléseit minden tekintetben elvetendőnek tartja. A fentiekből következően — főként az első időkben — a lap arculata meglehetősen tarka. Nem alaptalan hát a Pesti Napló megjegyzése: „A ,M. S.' csinos lap (...) de irányát se ésszel, se így, se amúgy ki nem vehetni ( . . . ) Egy kis irányt tisztelt ,Magyar Sajtó', ha mindjárt azt a furcsát is amit a programm ígért ( . . . )."

46 A VAJDA szerkesztette Magyar Sajtó színvonala, ha nem is vetekszik a Pesti Naplóéval, de az indulást követő hónapokban a jól szerkesztett, igénnyel összeállított lapjaink közé tartozik. „A szerkesztőség fő igyekezete volt — tekint vissza „harmadfél hónapos" pályájára— hogy a fennforgó közkérdések közöl egy se suhanjon végig a nyilvánosság láthatárán, hogy olvasói felőle adat és commentár tekintetében egyaránt tájékozva ne legyenek. A külföldi nevezetes események részletes, hű és gyors közlésében egy társunk által sem engedtük magunkat túlhaladni (...) az irodalom és művészet érdekeire egy lap sem volt több figyelemmel nálunknál. Napi rovataink kútfőül szolgálnak és közkedvességben részesülnek."

47 A Magyar Sajtó — bár nagy figyelmet szentel az irodalom, művészet kérdéseinek — korántsem olyan „irodalomcentrikus", amilyennek ELŐD Géza disszertációja látja.

48 Egymást követő számai sokszínűségről, helyes szerkesztői arányérzékről tanúskodnak. A szerkesztő vezércikkeiben céltudatosan törekszik a tematikai változatosságra, nemzeti kérdéseink minél több oldalról való vizsgálatára, s erre buzdítja munkatársait is: „a jelen rendkívüli viszonyok közt irodalmunk [ti. hírlapirodalmunk] rendkívüli feladata(. . . ) a nemzeti önkormányzat legalább némi részben pótlása."

49 Elég egy pillantást vetnünk VAJDA Magyar Sajtóhan megjelent cikkeire, hogy meggyőződhessünk arról: a „fennforgó közkérdéseink közöl", amennyire sajtóviszonyaink engedik, mindegyikhez igyekezett hozzászólni. Az IrányeszméJc című, tizennégy közleményből álló cikksorozat a magyar élet szinte valamennyi fontosabb problémáját vizsgálódásai górcsöve alá helyezi. Címében juttatja kifejezésre mondanivalóját az Irodalmi viszonyok.

50 A hazai 46. Pesti Napló. 1863. jan. 10. Különfélék. 47. Magyar Sajtó. 1863. márc. 18. Különféle. 48. I. m. 23. 1. 49. Vidéki levelezések. = Magyar Sajtó. 1863. ápr. 5. 50. 1863. márc. 22.; márc. 31. 380