AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

„Maga a szerkesztő [Vajda] — egészíti ki lábjegyzetben az előbbieket — csak a 20. és 21. számban fejti ki álláspontját 'Lapunk s a lapirodalom' c. alatt. Mindkettő megegyezik egymással [ti. VAJDA és ZILAHY álláspontja] a lényeget illetőleg és egyformán magukon viselik az elszigeteltség bélyegét, mely őket az irodalomnak legtöbb körétől elválasztotta s így mintegy egymásra utalta. Nem csodálkozhatunk azért, ha most újra találkoznak egymással." A szentenciát Bajza József mondja ki elsőként: „Névleges szerkesztő itt is [a Nővilágnál], mint a Magyar Sajtónál Vajda János volt, de, amint az utóbbit Zilahy vezette, úgy a Nővilágot Bajza."

33 Ezzel egybevág ELŐD Géza vélekedése is. 0 ZILAHYT „a hatvanas évek irodalmi ellenzékének" „vezérévé" teszi meg, a Magyar Sajtónéi betöltött szerepéről pedig így ír: „1863-ban (...) a még alig nagykorú fiatalember az ország egyik legelterjedtebb, legjelentősebb lapjának élére kerül, s bár a szerkesztői felelőséget VAJDA viselte, a gyakorlatban a Magyar Sajtó irányítása ZILAHY kezében volt, s az utolsó hetekben az újság nagy részét is ő maga írta."

34 „Hogy a valóságos főszerkesztő csakugyan Zilahy volt — fűzi a fentiekhez lábjegyzetben — bizonyítja az, hogy ő adott programot a lapnak (Szabad sajtó, 1863. jan. 1.), ő is búcsúzott a szerkesztőség nevében (A tisztelt közönséghez. 1863. jún. 30.)." BAJZA Józsefnek az 1863-as Nővilággal kapcsolatban igaza van. A politikai és irodalmi küzdelmekben mind nagyobb részt vállaló VAJDA hetilapjának tényleges szerkesztését BAJZA Jenőnek engedte át. A Magyar Sajtót illetően azonban másként áll a helyzet! Átnézve a lap VAJDA szerkesztésében megjelent számait, nem nehéz eldönteni, hogy kié volt a vezető szerep. Természetesen nehezítette a helyzetet, hogy a Magyar Sajtóban VAJDÁnak mindössze egyetlen névvel jegyzett írása jelent meg (Lapunk s a lapirodalom) .

35 BAJZA József megállapításait tehát a tények nem ismerete, ELŐDéit — ezeken túl — az 1930-as évek „Zilahy-reneszánszának" túlzásai sugallták. KOMLÓS Aladár tanulmánya illúzióktól megtisztítva tárta élőnkbe ZILAHY Károly irodalmi jelentőségét.

36 Ideje, hogy ugyanígy lássuk a Magyar Sajtónál betöltött szerepét is. A Magyar Sajtónak nem ZILAHY adott programot, mint azt KOVÁCS Ferenc és ELŐD Géza állítják, hanem VAJDA, programszámba menő Előfizetési felhívásában. Ezt a fonalat nagyon is tudatosan viszik tovább a TÁTKAI álnéven írt cikkek és a szerkesztő egyéb névvel jegyzett vagy névtelen írásai. A kettőjük szerepe közötti különbséget műfaj- és témaválasztásuk is pontosan kifejezi. ZILAHY kedvenc műfajánál, a hírlap-glosszánál marad elsősorban. Napi, főként irodalmi és kulturális eseményekkel foglalkozó jegyzetei megtöltik a Különféle-rovatot. Nagyobb lélegzetű munkái is többségükben irodalmi és kulturális tárgyúak; útleírások, kritikák, polemikus cikkek. Egyetlen egyszer rándul át ezektől idegen mezőkre.

37 VAJDA ellenben szinte kizárólag csak vezércikkeket ír. írásaiban igyekszik minden lényeges kérdésben állást foglalni és az egész magyar élet átfogó vizsgálatát adni (más lapra tartozik, milyen eredménnyel).. 33. Bajza József: Bajza Jenő. = Irodalomtörténeti Közlemények 1909. 34. 1. 34. Zilahy Károly a hatvanas évek irodalmi ellenzékének vezére. Pécs 1935. 124. 1. 35. Magyar Sajtó. 1863. jan. 25., jan. 27. 36. Irodalmi mozgalmak a XIX. század második félében. [Bp. 1956], 35—42. 1. 37. Az árvaügy mint égető kérdés hazánkban. = Magyar Sajtó. 1863. márc. 5., márc. 7. 37T