AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Bugát Pál folyóirata, az Orvosi Tár. 1831—1848

„Azon reményre támaszkodván, hogy — minél több részről bíztatva vagyunk — központunkhoz közelebb eső, és központunkban létező ügyfeleink legalább egyidore tőlünk elszakasztott olvasóinkat — főkép erdélyi ügyfeleinket értjük — pótolandják a zivataros és még zivatarosabbá válható idő ellenére is az 1849-dik évben még mindig folytatandjuk lapjainkat, mert a bennünket némineműképp összetartó lapok megszűntével egyetlen más e nembeli újságlap sem létezvén, sodrunkból úgyszólván egészen kijönnénk; holott mégis e háborús időkben . . . oly tárgyak emelkedhetnek föl, mellyek nem tudása nem csak egyetemes rendünkre, hanem egész országunkra is káros hatást gyakorolhatnának. Barátaink felszólítására tehát elhatározók magunkban, lapjainkat a jövő félévben is folytatni; mit csak úgy tehetünk; ha egy részről pedig olvasóink pártolandják ügyünket; mellyéket mi egész addig folytatandunk, míg csak részvevő olvasóink netalántani csekély száma miatt lapjaink kiadásában pozitív káraink nem mutatkozandanak."

29 A háborús események, Buda és Pest a forradalmi kormány által történő kiürítése megakadályozták, hogy az Orvosi Tár 1849-ben is megjelenjék. Arról nincsen tudomásunk, hogy Debrecenben, a kormány új székhelyén kísérletek történtek volna a lap újraindítására. E válságos időkben ismét magyar nyelvű orvosi folyóirat nélkül maradt az ország orvosi társadalma, — a gyógyítási tudomány nagy kárára — egészen 1857-ig, az Orvosi Hetilap megjelenéséig. Közben csupán egy német nyelvű gyógyászati folyóirat jelent meg Magyarországon, a Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn. Végül ismételten hangsúlyoznunk kell BUGÁT Pál szívós akaraterejének jelentőségét; neki volt köszönhető, hogy az első jelentős magyar nyelvű orvosi folyóirat másfél évtizeden át, rendkívül mostoha körülmények közt megjelenhetett. Mivel BUGÁT fontos szerepet játszott az 1848-as eseményekben — országos főorvossá nevezték ki — a forradalom leverése után már nem indíthatta meg újból lapját, még állásától is megfosztották. Az Orvosi Tár szakcikkeiről Ügy gondoljuk, röviden írnunk kell az első jelentősebb magyar orvosi folyóiratban megjelent szakcikkekről is. Az önálló gyógyászati tanulmányok általában a római I.-gyel jelölt Értekezések, apróbb közlések, kivonatok (Jeles kóresetek, orvosi tapasztálások) elnevezésű rovatban kerültek közlésre. E rovat „mind azon ismereteknek áll tárva, mik a gyakorló orvost hivatalos pályáján elősegíthetik."

30 Különösen sokat foglalkoztak az akkor még nagy emberáldozatot követelő járványokkal. Például SCHOEDANN Zsigmond professzor írt erről a témáról: Észrevétélek a magyarországi cholerajárványról

31 címen. DR. WINDISCH Leopold egy évtizedekkel korábbi járványról számolt be: A ragadó hagymáz hazánkban 1809-ben?

2 Igen értékes dokumentumok — még a mai kutatók, orvostörténészek számára is — a sok statisztikai adatot is magukban foglaló kórházi évi jelentések. Ilyen az ugyancsak DB. WINDISCH tollából származott: Sz. Rókus-kórházi tapasztálások. Számadás azon betegségekről, mellyek 1831-ben Pesten á polgári Sz. Eókusról nevezett kórházban orvosoltattak?

3 Ugyanitt külön jelentés számol be a fiók kórházak tevékenységéről is: Áttekintés 29. Előfizetést jelentés. = Orvost Tár. 1848. 25. sz. 400. 1. 30. Vezér szó. = Orvosi Tár. 1831. 1. sz. 31. Orvosi Tár. 1831. 8. sz. 119-148. 1. 32. Orvosi Tár. 1831. 12. sz. 163-193. 1. 33. Orvosi Tár. 1832. 2. sz. (V. köt.) 99. 1. 368