AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Bugát Pál folyóirata, az Orvosi Tár. 1831—1848
közvetlen segítséget kapnak és, hogy a szabadabb sajtó viszony ok lendítenek majd a lap helyzetén: „Ha országunk széles terein orvos collégáink közt végig tekintünk, tárunk már csak hazafiság tekintetéből is dicsérendő, igen kis számú íróit és olvasóit ide nem tudván, a tömeg tespedésénél egybet alig látunk. Ez meddig fog még így tartani ? . . . Nem uraim, ez többet így nem maradhat, szerkesztők magunkban erősen feltevők, vagy mindent kockára tenni és czélunkat kivívni, vagy nemes törekedésünk 13 éves pályájáról lelépni ... A szabadabb sajtó bennünket a magasztos s terjedelmes czélunk elősegítésében bizonnyal elősegítend . . . mi szerkesztők kötelességünkké tettük, minden közintézetekben — bár hívatlanok legyünk is — betekinteni, betérünk kórházainkba, be tanintézetekbe megtekintjük gyógyszertárainkat, meg minden hivatalos szobát. . . hogy országonk orvos ügyei felett tudományos tekintetből őrködjünk, hogy a visszaéléseket kiirtsuk . , . Ha tárunk iránti részvétel 13 évi jegyzeteinket fölütvén, tekintjük, nem tudom pirulnunk kell-e inkább a részvétlenségen, vagy csodálnunk állandóságunkat, hogy illy fogyasztó apathia közepette néhány íróinkkal és olvasóinkkal illy szép évek során át húztuk tárunk igáját. — Hiszen mi jelenben rosszabb állapot — vagyunk, mint 17 évvel ezelőtt midőn tárunkat legelőször megindítottuk . . . nézze meg bár akárki az akkori és utolsó félévi olvasóink számát. . . 26 " Újra válságos helyzetbe jutott tehát az Orvosi Tár, mivel a megyei főorvosok saját pénzükből nem hosszabbították meg az előfizetést. De ezen viszonyok ellenére is nagy elszántság tükröződik a szerkesztők soraiból. 1848. március 15. után a lap nagy terjedelemben foglalkozott az akkor széle» méretekben kibontakozó orvosi mozgalmakkal, sajnos egyben teret adva személyeskedő vitáknak is. Hamarosan megalakult az általános orvos egylet, radikális reformcélkitűzésekkel programjában. Lényegében a budapesti Orvos Egyesület bővült ki országos szervezetté. Az Orvosi Tár lelkesen üdvözölte az új szervezkedést: „Ezen intézet nem zárt testület többé! — „függetlenség és nyilvánosság" jelszava ezen chinai falak közé is behatolt . . . hogy ezen testület minden okleveles orvos vagy sebésztudort hasonló jogokkal és kötelességgel belépésre hívjon fel. Mindazonáltal tehát kik a tudományos fejlődés iránt meleg részvéttel viseltetenek, testvéreileg szólítjuk föl lépjenek közibünk . . . Ezt követeli a Haza, ezt várja az emberiség." 27 Maga BUGÁT Rendünk átalakulása című cikkében foglalkozott a március 15. után kibontakozott orvosi mozgalmakkal és azok jelentőségével. Az új orvosi testület hivatalos lapjává nyilvánította az Orvosi Tárt: „Hivatalos közlönnyé választatván ebbeli hivatásunkat a következő okiratok közlésével kezdjük meg . . ," 28 Ugyanitt számolnak be arról, hogy a mindenütt tevékeny BUGÁT a többi közt a kolozsvári orvosi lyceum orvosi egyetemmé nyilvánítását javasolta. A nagy lehetőségekkel kecsegtető forradalmi hónapokban, 1848 végén senki sem gondolhatta, hogy az Orvosi Tárnak az utolsó számait adják ki. A feltehetően utolsó füzetben még azt közölték a szerkesztők, hogy a nehéz háborús viszonyok ellenére 1849-ben is meg kívánják jelentetni lapjukat: 26. Még egy nyílt levél Tárunk ügyében. = Orvosi Tár. 1848. 3. sz. (jan. 16.) 33—37. 1. 27. Pesti orvoskar. = Orvosi Tár. 1848. 13. sz. (márc. 26.). 28. Orvosi Tár. 1848. 1. sz. (júl. 2.) 1. 1. 367
