AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Bugát Pál folyóirata, az Orvosi Tár. 1831—1848

részint a nyelv miatt, melly universitási pályájukon főkép vagy kizárólag deák vagy magyar munkákat forgattak. De azon hazánkfiainak is, kik talán több rendbeli külföldi orvosi Journalokat tartanak, kedves lehetne egy magyar orvosi foyóírásban mindnyájakból a legnevezetesbbet, leghaszonvehetőbbet és körülményeinkhez képest minket előlelokép érdeklőt egybegyűjtve találhatni s ezáltal amazokat rajok nézve valamikép kipótolva látni. Végre igen érezhető tanulni, tapasztalni és jobbítani szerető századunkban egy olly hazai tárház nemléte, melly minden rendben levő orvosainknak alkalmat nyújtaná tapasztalásaikat és gondolataikat közhaszonra letenni; a nálunk évenként megjelenő helybeli és egyéb állandó vagy elmúló befolyásokon alapuló s tulajdon természettel bíró epidémiákról szavaikat hallani; a kórházakról egymást bővebben és tudományosan tudósítgatni, azon pontokra függeszteni figyelmünket mellyek magyar egünk, földünk, életünk, testi alkotásunk, s nevelésünknél fogva különös és tulajdon tekintetet érdemelnek az orvos részéről." A továbbiakban közlik, hogy a „Helytartótanács engedelmével, a m. kir. egyetem több Professzorai és számos egyébb hazai orvostársaink segedelmével jövő új esztendőkor ORVOSI TÁR czim alatt hazánkban legelső folyóírást fogjuk megindítani". Ezek után az általános célok ismertetésére kerül sor: „mi practicus tekintetben az orvos-, seb-, és szemorvos-, szülész és lélekbúvár Tudományhoz, Orvosi Politiahoz és Orvosi Törvénytudományhoz tartozik, szüntelen szem előtt fogjuk tartani az ezekben folyvást teendő előmenetelt." A folyóirat rovatainak sorrendjét és a lap elrendezését a következő módon hirdették meg: „I. Eredeti vagy fordított practicus értekezések s egyéb eredeti észrevételek, figyelmeztetések, tapasztalások és kórtörténetek közlése, epidémiák leírása stb., II. Kivonatok. Ezen szakaszban az orvosi folyó és egyéb munkákból a figyelemre és praxisban követésre legméltóbb dolgok kivonva, öszve lesznek gyűjtve. III. Orvosi literatura, hazai s külföldi orvosi munkák megítélve vagy jelentve; el nem feledvén semmit, mi a gyakorló orvos, figyelmét bármely tekintetben megérdemli. Magyar orvosi műszavak megismertetése s róluk való számadás. IV. Orvosi vegyes tudósítások. a) A Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak a hazai orvosi vagy dolgokat illető rendelései, a mennyire azoknak közzététele megengedtetik. Külső körzemények az orvosi dolgokban. b) Orvosi intézmények megismertetése. c) Előrelépések és megtiszteltetések (hazánkfiaié mint külföldön a jeles orvosoké). d) Megholt magyar és külföldi jeles orvosok. e) Minden hazánkban megüresedett orvosi, seborvosi stb. statiók jelentése. f) Orvostudományi tudósítások. Hol a szükség kívánandja, ábrázolatok is fognak adatni; s ha a részvevők száma megengedi, egy híres orvos képe is." Az idézett részből lényegében kitűnik, hogy az első magyar orvosi folyóirat szerkesztői a korszak hasonló jellegű külföldi, elsősorban a német orvosi szaklapok színvonalát szerették volna megközelíteni. A magyar orvosi lap megteremtésének a leglelkesebb szervezője a fáradhatatlan BUGÁT Pál volt, aki az alapítástól a kiadvány megszűnéséig munkálkodott azon, hogy az Orvosi Tár megjelenését a rendkívül nehéz körülmények közepette is biztosítsa. Számtalan egyéb tevékenysége mellett szakított időt ezen — részére semmi anyagi haszonnal nem járó — feladatnak végzésére. BUGÁT a pesti orvosi egyetem tanára, az elméleti orvostan előadója, később az orvosi kar dékánja. 358