AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

egyéniség mögött is ott van a józan belátás, amely nélkül senki sem tarthatja magát gondolkodó embernek. 0 ezt őszintén és frappánsan így önti szavakba: „Mennél okosabbak az emberek, annál alázatosabbak; mert annyival jobban tapasztallyák, hogy senki sem tud annyit, a*mennyit nem tud.

,,U7 Nem sokra értékelte az akkoriban már egyre szaporodó racionalistákat. „Az olly Embereknek, a kik Istenek helett önön magok eszeket imádgyák, majd természetekben vagyon, hogy minek előtte valamely gondolattyokat, a mellynek ki mondásával legh jobb Baráttyokat ell veszthetik, ell hallgassák, készebbek nem tsak Baráttyokat, de még önön magok szerencséjéket nyelveskedésekért föll áldozny."

U8 GRASSALKOVICS szóban forgó kéziratos munkáját sem tartotta sokra. Ezt már a címmel is ki akarta fejezni: „unalmas és beteges gondolatok". Az Egyetemi Könyvtári variáns utolsó aforizmájában egészen nyíltan így szól: „Verss tsinálóknak a legh jobb mestersége a szép hazugságoknak ki gondolása. Azért nem csuda; hogy némely gaz erkölcsű emberek, azoktul számtalan nyomtatott versekkel dicsértettek; mert valóban a papirosnál nagyobb tűrésű állapot nincsen, a ki mindent magára irattny s nyomtattattny ell szenved, a mely ezen unalmas könyvecskének is szerencséje, a ki másképpen olvastattny szerencséjét érdeme szerint soha sem reménlhette volna."

u9 írását játéknak tartotta, akárcsak a kigúnyolt üdvözlőverseket, a kor kedvelt műfaját. Őt, a gyakorlati embert azonban más is vezette: élettapasztalatait akarta átadni, családi és baráti körének. Lehet, hogy gondolataiból egy és más szélesebb körhöz is eljutott. GRASSALKOVICS munkájának történeti becse — mondjuk ki határozottan nem annyira gondolatai eredetiségében, mint inkább jellemző erejében van. Alaposabb vizsgálat során kiderül, hogy a gondolatok egy része közvetlen, vagy közvetett idézet, a Bibliából, vagy klasszikus auktorokból eredő reminiszcencia; sok a közhely is. Ám ez is figyelemreméltó, mert belőlük látható, mire rezonált az az ember, aki saját korában egy ország ügyeinek legfőbb intézői között foglalt helyet. Kétségtelen: jelentős irodalmi szerepet tulajdonítani GRASSALKOVicsnak túlzás volna, már csak munkájának exkluzív jellege miatt is. Feljegyzései azonban mégsem tekinthetők teljesen jelentőség nélkülieknek, mert belevilágítanak gondolkodásába, lelkületébe, személyiségébe. GRASSALKOVICS vallásos ember volt, mégis mohó vágyakozással fordult az immanens dolgok világa felé. De idővel kétkedés támadt benne e világ és minden sikere iránt. Tudta, hogy minden mulandó, mégis sokat akart, törtetett, érvényesülni vágyott. Aztán, amikor mindent elért amit elérhetett, visszavonult. Nekünk úgy tűnik, mintha MIKES Kelemen ellenpólusa lenne. Kortársak voltak, az országnak két szélső pontjáról származtak. MiKESnek egész élete csupán sikertelenség volt, mégis vigasztalan száműzetésében is a Parnasszusra emelkedett: a magyar prózai nyelv nagy mesterei közé. GRASSALKOVicsot csupa siker kísérte: megnyíltak előtte a királyi ajtók is. Mindent elért, amit akart, karrierje szédületes volt. De az írás által nem tudott megdicsőülni. Nyelve nehézkes, darabos; mint írót még dilettánsként sem tartja számon az irodalomtörténet. Pedig ő is akart valamit tenni a magyar nyelvért, s közvetve a magyar irodalomért. Tanúja ennek a két bemutatott kéziratos könyvecske. 147. 11/63. 148. EK: 333. 149. EK: 338. 343