AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

nek alapjában való egyenlőségét, amit művelt kortársai közül igen sokan nem tartottak természetesnek. „A kevély meg-aláztatik, az alázatos felmagasztaltatik" — idézi a Bibliából.

76 Jobbágyaiban és általában a jobbágyokban embereket látott. Nem volt híve terheik fokozásának; ellenkezőleg, igyekezett kedvezni, különösen az új telepeseknek. A birtokán élőket érdekeltté akarta tenni a birtok fejlesztésében. A földesúr-alkalmazott viszonyát bizonyos fokig társadalmi szerződés-szerűén fogta fel. „A magának kaparó szolga, ha elmés és szolgálatodra alkalmatos, jobb a' tudatlannál, a' tunyánál, ámbár ez másképpen hivséges, mert amaz jövedelmednek javát és nagyját meg-hagygya . . .: ez pedig mindenedet a' tudatlanság és tunyaság által elvesztegeti."

77 „Felly

ebb valóiknál kikre szükségünk vagyon tudni magunkat szükségeseknek tenni legjobb mesterség" — vallja,

78 hiszen „mennyivel inkább más te reád szorul, annyival hatalmasabb vagy."

19 A másokhoz való viszony tekintetében jelentős kérdés a nőkkel való kapcsolat és a barátság kérdése is. GRASSALKOVicsnak három házassága volt: az első huszonnyolc éves korában, a pestmegyei alispán BAJTHAY István özvegyével, LANG Erzsébettel. Mostohafia, ki piarista lett, jórészt az ő támogatásával jutott el az erdélyi püspökségig. Neki magának e házasságából nem volt gyermeke. Hét évi házasélet után alig két évig volt özvegy: második neje a középnemes, jó módú birtokos KLOBUSICZKY Krisztina, akivel ismét hét és fél évig élt együtt. Házasságukból hat gyermek — két fiú és négy leány — született. A gyermekek közül öt életben is maradt, felnőtt és valamennyi házasságot kötött. Négytől unokája is származott.

80 Erre az időszakra esik a nagy birtokszerzés és az előmenetel megalapozása. 1738-tól 1752-ig újra özvegy volt.

81 Harmadik házassága 58 éves korában elözvegyült sógornőjével érdekházasság volt, de jó megértésen és segítőtársi kapcsolaton alapult.

82 Aforizmái szerint GRASSALKOVICS véleménye a nőkről nem volt kedvező; némi lenézés érvényesül bennük a másik nem iránt.

83 Szerinte a nőknek „leg-ékesebb szállások a sírás. . ."

84 Annál különösebb ez a vélekedés, mert kora egyik elismerten legjelentékenyebb női egyéniségét, MÁRIA TERÉZIÁT alkalma volt közelről ismerni. A családi életre vonatkozó elvei szigorúak. „A házas Személlyéknek elválása ellenkezik a' betsülettel, hittel, gyermekek fel-nevelésével, a' köz-jóval."

85 Ez a gondolata akkor kap különös hangsúlyt és értelmet, ha meggondoljuk, hogy abban az időben a különválás egészen kivételes volt, és inkább csak a társadalom vezető köreiben fordult elő. Ilyen esetek ismétlődtek GRASSALKOVICS rokonának, AMADÉ Lászlónak, a költőnek családjában. Nem lehetetlen, hogy az aforizmára ez a konkrét eset adta az indíttatást. Tény, hogy GRASSALKOVICS nem volt azok 76. Szt. Lukács Evangéliuma, 14, 11. 77. OSZK IV/77. 78. II/3. 79. 111/18. 80. ÉBLE J.: A debrői uradalom birtoklási története. Bp. 1909, 43—44. 1. közti tábla. 81. ODROBENYÁK, i. m. 40. 1. 82. WELLMANN, i. m. 14. 1. 83. OSZK 11/56, 11/73. 84. 11/78. 85. HI/26. 334