AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Joannes Manlius könyvkötői tevékenysége

totta a kötések eredetét, illetve összetartozását. A soproni kötéseken a már korábbról megismertekkel együtt használva nyolc új díszítő mintát lehetett megkülönböztetni, így az azonosított Manlius-kötések száma 24-re, a mintáké pedig 28-ra emelkedett. Ez már elegendőnek tűnt ahhoz, hogy az eddigi megállapításokat összegezzük és abból bizonyos következtetéseket is levonjunk. A kötések MANLITJS közel negyedszázados magyarországi tevékenységének szinte egész idejét felölelik: az 1584-re szóló saját naptárától az 1605-re szóló kalendáriumig. Ezeknek a kiadványoknak köttetése csakis érvényességük kezdetét közvetlenül megelőző hónapokban történhetett; ez a körülmény így igen pontos datálást tesz lehetővé. A könyvek esetében a kötésre azok megjelenését követőleg bármikor sor kerülhetett, akár évtizedek múlva is: a nyomtatás ideje tehát csak „post quem" időhatárul szolgál. A naptárak kinyomtatására — azok ajánlásainak tanúsága szerint — többnyire a tárgyesztendőt megelőző év második felében került sor. Ezek beköttetése is csak akkor volt időszerű. MANLITJS könyvkötői működését tehát már rögtön hazánkba érkezése után elkezdte és haláláig folytatta. Az eddig előkerült 24 kötés időrendben két nagy csoportra osztható: a nagyobbik 18 darabbal a nyolcvanas évek termése, a másik hat naptárból áll, amelyek az 1599—1605. évekre szólnak. A kettő között tehát jelenleg közel egy évtizedes űr van. Ez természetesen aligha jelenti azt, hogy MANLITJS ezalatt felhagyott volna a nyomtatással párhuzamosan űzött könyvkötői tevékenységével. Sokkal inkább az eddig felismert Manlius-féle kötések viszonylag korlátozott száma és esetlegessége magyarázza azt, hogy nem ismerünk kötést a kilencvenes évek túlnyomó részéből. Sorra véve a nyomtatványokat, amelyek MANLITJS könyvkötésében maradtak fenn, arra az érdekes megállapításra jutunk, hogy a 24-ből csupán három saját sajtójának terméke. Az ember joggal feltételezhetné, hogy egy nyomdász, aki egyben könyvkötő, elsősorban saját kiadványainak bekötésével foglalkozott. Ez nyilván így is volt, de az eddig regisztrált Manlius-kötések mintegy kétharmada Németújvár és időnként egyben MANLITJS ura, BATTHYÁNY Boldizsár könyvtárából származik. E neves, művelt, humanista főúr 1590-ben bekövetkezett haláláig igen nagyméretű és értékes könyvtárat gyűjtött egybe. Ennek egy része azután unokája, BATTHYÁNY Ádám akaratából a németújvári ferencesek könyvtárának alapját képezte. Ezt a kolostort ugyanis ő alapította. így került tehát Boldizsár könyveinek egy része is ide, ahol ma 330 kötetet őriznek „Balthasar de Batthyán" tulaj donmegjelölést tartalmazó kézírásos bejegyzéssel.

5 Azonban joggal feltehető, hogy ezt nem minden kötet címlapjára írták be így a Batthyánykönyvtárból származó könyvek száma magában a mai németújvári ferences könyvtárban is nagyobb lehet ennél. A Manlius-féle kötésben fennmaradt 14 németújvári kötet közül hatban szerepel BATTHYÁNY Boldizsár neve.

6 A könyvtárnak a ferenceseknek való átadását megelőző időből csak egyetlen másik névbeírás található egy könyvön

7 éspedig BEYTHE Andrásé. Az ő nevét azután egy későbbi kéz kihúzta. Valamennyi 5. Biblos. 1972. évf. 167 — 170. lapjain P. Theodor TABEBNIGG könyvtártörténeti összefoglalója. 6. Jelzetük 2/50, 2/51, 2/52, 3/71, 3/215, 3/254. 7. Jelzete 3/86. 303-