AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

foglalkozik ezzel a kérdéssel, és pedig a tudományos kutatás érdekeire való hivatkozással. Változást jelentett a korábbi szabályzathoz képest az, hogy a gyűjtési feladatok felsorolásánál — az 1889. évi ügyrend sorrendjével megegyezően — a nyomtatványok kerültek az első helyre; és figyelemre méltó az a tény, hogy az új szabályzat szövegében a nyomtatványok gyűjtésénél elmaradt a kötelespéldány törvényre, az 1897. évi XLI. tc-re való hivatkozás. Ez talán azt a célt szolgál­ta volna, hogy hangsúlyt kapjon a hazai nyomtatványok gyűjtésénél a teljesség­re való törekvés, függetlenül attól, hogy milyen mértékben érvényesül a gyakor­latban a kötelespéldányok beszolgáltatását elrendelő törvény. A hírlapkönyvtár elnevezése az új szabályzatban: „hírlaptár" (50. §). A ko­rábbi gyakorlat e tekintetben is ingadozó volt. Külön szakasz (52. §) szabályozta az új szabályzatban az örökletétemény­képpen átvett családi levéltárak kezelését és használatát. 26 Részletesen szabályozta az új szabályzat az állományrevízió kérdését. Az 53. §. szerint: ,,A könyvtári anyag általános revíziója, mely elsősorban a nyomtat­ványi osztályra terjed ki, ötévenként megy végbe. A revízió tartama alatt a könyvtár hasz­nálata korlátozva van. Ez általános revízió és az erre a célra felfogadandó kisegítő személyzet költségei az állami költségvetésben nyernek fedezetet. — Részleges revíziókról a mutatkozó szükséghez képest az osztályvezető gondoskodik. Revízió idején az illető könyvtári szak a közönség által nem használható. — Úgy az általános, mint a részleges revízió eredményéről az osztályvezető az igazgatónak jelentést tesz." A kéthavi — július és augusztus — nyári szünet az új szabályzat szerint is a revízióra és a tisztogatásra szolgált (55. §. 1.), s ebből következik, hogy nemcsak a részleges revíziókat, hanem az ötévenkénti általános nagy revíziót is lehetőleg a nyári szünidőben kellett elvégezni. Igen fontos volt az új szabályzatnak az a rendelkezése, hogy az általános állományrevízió költségeiről az állami költség­vetésben külön kellett gondoskodni; ezek a kiadások tehát nem terhelték a könyv­tárnak, illetve a nemzeti múzeumnak — egyébként ugyancsak az állami költség­vetésbe felvett — rendes évi költségvetését. 27 Az 1909. évi szabályzatnak a könyvtári állomány kölcsönzésére vonatkozó rendelkezései szóról szóra azonosak a korábbiakkal. Nagyjában megegyeznek az előző szabályozással az olvasóterem használatára vonatkozó előírások is. Itt azonban mégis voltak bizonyos változtatások a korábbi rendelkezésekhez képest. Ezek között talán a legjelentősebb volt az olvasóterem nyitvatartási idejének meghosszabbítása. Az új szabályozás szerint az olvasóterem hétköznapokon általában 9-től 4 óráig, s csak szombaton volt 9-től l-ig nyitva (55. §. 1.), szemben a korábbi szabályozás minden hétköznapon egyformán 9-től l-ig tartó nyitva­tartási idejével. Ezt a nyitvatartási rendet egyébként a könyvtár — mint azt korábban említettük — már 1904 októberében bevezette. A tudományos kutatómunka elősegítését szolgálta az új szabályzatnak az az intézkedése, mely szerint a tudományos kutatók, ha óhajukat a könyvtár 26. Ezt a kérdést később — 1914-ben — egy külön miniszteri rendelet szabályozta: Szabály­zat a családi levéltáraknak a M. N. M.-ban való letéteményezésére és kezelésére; 78.077 /1914 Vkm. sz. r. Hiv. Közlöny 1914:26, szám. 27. Az OSZK általános állományrevíziójának külön költségeire az 1900., az 1905. és az 1911. évi állami költségvetésben 2000—2000 Korona volt előirányozva. Lásd: Indokolás a Vkm. 1911. évi költségvetéséhez, 140. lap. 294

Next

/
Oldalképek
Tartalom