AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

„Kiselejtezés vagy kicserélés okából történő értékesítésre, esetleg más nyilvános gyűjtemények gyarapítására rendszerint csakis másodpéldányok, vagy olyanok szemelhetők ki, melyekből a múzeumnak több egyenlő példánya van. Az értékesítésre szánt múzeumi tárgyak (nyilvánvalóan ideértendők a könyvek is) kiválasztása s a cserére ajánlottak el- vagy el nem fogadása felett, az igazgató jóváhagyásával, az osztályvezető dönt." Mindjárt ezután, a 65. §. 3. bekezdésében, kizárólag könyvtári vonatkozású rendelkezések következnek. A 65. § 3. bekezdésében a következők olvashatók: „Az alapvető Széchényi-féle könyvtár törzspéldányai, továbbá a szerzők vagy adományozók kézjegyével a nemzeti múzeumnak ajánlott művek föltétlenül megőrzendők, illetőleg még akkor sem adhatók el, ha duplumot képeznek; a kiadásuk, megjelenésük körülményeinél, ritkaságuknál, vagy tartalmi becsöknél fogva érdekes, vagy keresettsegöknél fogva gyakori használatnak és korai pusztulásnak kitett művekből nemcsak egy vagy két, de az említett szempontok mérlegelésével több példány is megtartandó a m. nemz. múzeumi könyvtár tulajdonában." Ez az utóbbi rendelkezés a többpéldányos gyűjtést kodifikálja, de nem mechanikusan, hanem gondos mérlegelés alapján. Kizárólag a könyvtárra vonatkozik az a rendelkezés is, mely szerint: „A könyvtárból kiválasztott könyvek idegen tulajdonba bocsajtáskor, az igazgató jóváhagyása alapján, a másodlati bélyeggel látandók el. A másodlatbélyegzőt az osztályvezető (: — tehát a könyvtári igazgató őr — :) mindenkor zár alatt tartja" (67. § 2. bek.). Az ezután következő rendelkezések (68., 69. és 70. §§) ismét általános érvényűek voltak, tehát egyaránt vonatkoztak a múzeum valamennyi osztályára, köztük természetesen a könyvtárra is. Érdemes ezek közül külön is megemlíteni a következő rendelkezéseket: „Unikumok, magyar történelmi beccsel bíró tárgyak, . . . zárt sorozatot képező tárgyak nem értékesíthetők" (68. §•). „Jelentékenyebb értékesítés esetén a vallás- és közokt. minister jóváhagyása előzetesen kikérendő." . . . „Minden értékesítésért első sorban az illető osztály vezető felelős" (69. §). A 70. § szerint pedig: „A helybeli és vidéki múzeumok és könyvtárak számára ministeri jóváhagyással megküldött fölös és többszörös gyűjteménytárgyak jegyzékét az igazgató a múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelőjének adja át oly célból, hogy az erre vonatkozólag kiadott külön szabályzat alapján az állami ellenőrzést gyakorolhassa." E legutóbbi rendelkezést az 1889. évi szabályzat még nem tartalmazta. Időközben jelent meg a múzeumok és könyvtárak felügyeletét és a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének jogkörét szabályozó 79.458/1897. Vkm. sz. rendelet.

19 Az 1898. évi Szervezeti és Szolgálati Szabályzat következő X. fejezete (az 1889. évi szabályzatában a IX. fejezet) „A múzeumi szolgaszemélyzet" címen a laboránsok, az osztályszolgák, a kapusok, az irodaszolgák és a háziszolgák feladatait szabályozta. A „Fegyelmi szabályzat" címet viselő XI. fejezetről már volt szó; a fegyelmi 19. „A törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak országos felügyeletének, szervezésének és gyarapításának szabályozása". 79.458/1897. Vkm. sz. rendelet, Hív. Közlöny 1898. évi 1. sz. 287