AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

Ez a legutóbb említett rendelkezés új az 1898. évi szabályzatban; az 1889. évi szabályzat ilyen — a múzeum tisztviselőire általában érvényes — rendelkezést még nem tartalmazott. Az annak alapján kiadott külön könyvtári ügyrendben azonban már találunk ehhez hasonló rendelkezést, amire ennek az ügyrendnek részletes tárgyalása sorári még külön is kitérünk. Az 1898. évi szabályzat 10. §-a a múzeumi alkalmazottak „minősítéséről", vagyis az alkalmazásukhoz szükséges képesítési és egyéb kellékekről, valamint a múzeumi alkalmazottak nyugdíjjogosultságáról rendelkezett. A szakasz 1. bekezdése szerint: „A múzeumi tisztviselők minősítését illetőleg az 1883. évi I. te. [az ún. minősítési törvény] 1. és 3. §§-ban foglalt általános elvek mérvadók."

14 A múzeumi alkalmazás különös kellékei a szabályzat szerint a következők voltak: A segédi (gyakornoki) állásra való alkalmazás feltétele volt az egyetemi vagy más felső iskolai „teljes tanfolyam" elvégzése, s azonkívül az osztály ügykörének megfelelő „szakbeli képzettség" igazolása egy colloqiumon, az igazgató, az illető osztályvezető és egy meghívott szakférfiú jelenlétében. A segédőrök, őrök és igazgató-őrök kinevezéséhez doktori oklevél volt szükséges. Irodalmi vagy egyéb tudományos működés útján igazolt kiváló szakbeli képzettség esetén azonban e feltétel alól, valamint a segédi állásra pályázóknál a colloquium kötelezettsége alól az igazgató javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter kivételesen felmentést adhatott. Ezenkívül megkívánta a szabályzat az „osztály tiszt viselőktől" — az illető osztály ügykörének természete szerint — a magyar nyelven kívül még két élő idegen nyelv és lehetőleg a latin nyelv tudását és bizonyos, osztályonként meghatározott — a könyvtárban magyar történelmi és irodalomtörténeti vagy diplomatikai — felsőbb iskolai collegiumok sikeres hallgatását is. Az osztályonként különböző szakkollégiumok sikeres hallgatását a doktorátus mellett, illetve azon felül nyilvánvalóan azért kellett igazolni, mert a doktori oklevél szükségessége csak általában, a szaktudomány megjelölése nélkül volt kimondva. A kapus és a szolgák alkalmazására nézve a szabályzat úgy rendelkezett, hogy azokat — az 1873. évi II. te. rendelkezése szerint — nyilvános pályázat útján, „de mindenesetre az osztályokban megkívántató szakbeli ismeretekre való külön tekintettel" kell kinevezni. A könyvtár szempontjából ennek a rendelkezésnek nyilvánvalóan a könyvtári raktárosok alkalmazásánál volt különös jelentősége. A múzeum tisztviselői és szolgái 40 évi szolgálat alapján az utolsó szolgálati évük teljes fizetésével felérő nyugdíjra voltak jogosultak. Ez a nyugdíjjogosultság őket az akkor érvényes állami nyugdíjtörvény (az 1885. évi XI. te. az állami 14. Az 1883:

1. te. a köztisztviselők minősítéséről. Ez a törvény szabályozta az „állami vagy köztörvényhatósági" állásokra való alkalmazás általános és különös feltételeit. Az olyan állásokra nézve pedig, amelyeknek különös kellékeit ez a törvény néni szabályozta, az illetékes minisztereknek adott felhatalmazást, hogy ,,a megkívántató képzettséget rendeleti úton állapíthassák meg." (32. §) E felhatalmazás alapján szabályozta a vallás- és közoktatásügyi miniszter a múzeumi szervezeti és szolgálati szabályzatban a múzeumi alkalmazás különös kellékeit. 280