AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig

idejében lehet reklamálni.

14 A vitára az 1897-es kötelespéldány-törvény tett pontot, amennyiben elrendelte, hogy a nyomdák a termékeiket ezután közvetlenül a könyvtáraknak küldjék meg. Ez a törvény megteremtette a jogi alapot a beszolgáltatás rendezéséhez, de nem oldotta meg egycsapásra a nehézségeket. Leglényegesebb intézkedése az volt, hogy törvényes eljárás során kiszabott pénzbüntetést helyezett kilátásba a beszolgáltatás elmulasztása esetére. A többi intézkedése a már előzőleg kiadott számos törvényre és rendeletre épült. Továbbra is a könyvtárra hárult a feladat, hogy a törvénynek érvényt szerezzen. A könyvtár két körlevélben tájékoztatta a nyomdákat a beszolgáltatás új módjáról. Az egyik körlevél a beszolgáltatás idejére vonatkozott, eszerint a periodikákat negyedévenként összegyűjtve kell a Hírlaptárnak megküldeni, kivéve a napilapokat, melyeket havonta kell jegyzékbe foglalni és beküldeni. A körlevél még azt is kimondja, hogy az egyes számonként beérkező hírlapokat és folyóiratokat a Hírlaptár be nem küldöttnek fogja tekinteni.

15 A másik körlevél a beszolgáltatandó termékek felsorolása után megjelöli a beküldés módját: „ . . . A beszolgáltatott köteles példányokhoz két azonos nyomdatermék kimutatás csatolandó; . . . A kimutatásokba foglalt nyomdatermékek czimei 1-től folyó számokkal látandók el, mely számok az illető nyomdatermékekre is feltűnő helyen, ironnal félj egy zendők. A kimutatásokhoz mellékelt nyomdatermékeknek a folyó szám szerint rendezve kell lenniök . . ."

16 Ez a két körlevél elég világosan fogalmazta meg a nyomdák kötelességeit, a legtöbb nehézség a beküldés elmulasztásán kívül mégis ezen szabályok betartásával volt. A könyvtár ti. minden olyan küldeményt, amely nem a megszabott időpontokban és nem lista kíséretében érkezett, be nem küldöttnek vett és ugyanúgy peres útra terelte az ügyet, mintha csakugyan nem érkezett volna be az anyag. Levelek százai foglalkoznak pro és contra ezzel a kérdéssel.

17 A kétpéldányos kimutatásnak a könyvtár szempontjából nagy jelentősége volt. A kislétszámú személyzet nem tudta azonnal feldolgozni a beérkezett hatalmas anyagot, a restancia egyre nőtt, a századforduló után már több mint egy éves anyag várt feldolgozásra. Az ellenőrzést tehát csak a lista alapján lehetett elvégezni, amely feltüntette, hogy a csomag mely időszak anyagát tartalmazza, mely címek mely számai jelentek meg és érkeztek meg, és mely cím szűnt esetleg megA beküldött kimutatások ideális esetben informálták a könyvtárat a nyomdák működéséről, termékeikről, de nem biztosították azt, hogy a könyvtár az ország minden nyomdájáról tudomást szerezzen, mert amelyik nyomda nem akart beszolgáltatni, természetesen listát sem küldött. Nem reklamálhattak olyan anyagot, amelyről nem is tudtak, ezért meg kellett oldani a nyomdák állami ellenőrzését. Ezt a feladatot a miniszter a polgármesteri és alispáni hivatalokra ruházta.

18 E hivatalok feladata volt az egész tárgyalt időszakban a nyomdák keletkezésének és megszűnésének a bejelentése és a sajtótermékek beszolgáltatá14. OSZK irattár 149/1893. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik: OSZK irattár 216/1897, 217/1897, 360/1897. 15. OSZK irattár 445/1889. 16. OSZK irattár 154/1898. 17. OSZK irattár 254/1899, 255/1899, 256/1899 stb. 18. Vallás és Közoktatásügyi m. kir. Min. 54 427. sz. rendelete 1892. dec. 24-én. 248