AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. Az Országos Széchényi Könyvtárban levő, bibliográfiailag még le nem írt régi magyar nyomtatványok. (7. közlemény.)
A' I SZ. DAVID PRO- | FÉTÁNAK ékes Rhythmusú | SOLTARI- | VAL | ÉS A' SOLTÁROKBOL | fzereztetett | DITSERETEKKEL, | Iftenes ÉNEKEKKEL, | és HYMNUSOKKAL | tellyes K 0 NYV. | Ezek után vannak egy néhány | áhítatos IMÁDSÁGOK. | . . . Ebből az első részből egyébként van még egy — korábban beszerzett — önálló példány is könyvtárunkban, amelyet e sorok írója még 1959-ben írt le (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1959. Bp. 1961. 186. 1., RMK I. 1636/a). A leírás jegyzetében utalás történt arra, hogy a példány a címlapon jelzett zsoltári részt és az imádságokat nem tartalmazza. E bibliográfiai leírás megjelenése óta vásárolta meg könyvtárunk ezt a mindkét részt magában foglaló példányt. Mivel a két rész címlapjain két egymás után következő év áll, valószínűnek tartjuk, hogy ez a két kötet nem csupán könyvkötői kolligátumot képez egymással, hanem egyazon kiadásnak két része. Ez természetesen nem bizonyos, de könnyen elképzelhető, hogy az 1701-ben elkezdett nyomtatást nem tudták az év végéig befejezni és a második rész nyomására már csak 1702-ben került sor. Az 1680—1681. évi kolozsvári énekeskönyvnél is hasonló a helyzet (RMK I. 1244. és 1261.). (Jelzete: RMK I. 1658a, az RMK I. 1636a 1. példányához kötve.) 115. [Brassó 1644—1660 között,] [Epithalamia in honorem nuptiarum domini Lange.] Függőleges állású egyleveles nyomtatvány, díszes keretezéssel. Töredékünk két darabból áll, amelyek egymás mellé téve — csekély hiánnyal — a nyomtatvány alsó felét teszik ki. A szöveg ezen a fennmaradt részen kéthasábos, és két, esküvőre szóló üdvözlővers részeit tartalmazza. Az első hasábban egy latin nyelvű vers nyolc utolsó sorát láthatjuk, amely után egy német nyelvű vers következik. Ennek 84 sorából 16 hiányzik, amit onnan tudunk, hogy a hatsoros versszakok sorszámmal vannak ellátva és az első hasáb alján levő 5. versszaknak a második hasábban, a nyomtatvány felső részén folytatódó 5. sorától a 8. szakasz 3. soráig hiányos a vers, viszont onnan kezdve végig megvan. A versek fölött minden bizonnyal az esküvői üdvözlet bevezető sorai állottak, nagyobb és részben talán díszes betűtípusokkal nyomtatva. Számításunk szerint a szedéstükör magassága jóval nagyobb lehetett a legfeljebb 23 cm-re tehető szélességnél. A második hasáb alján, a német vers alatt meg van nevezve a szerző: „TROSTFRIED HEGENITIUS [ Med. Coron.". Mivel a latin nyelvű vers végén nincs szerzői név, lehetséges, hogy az is Hegenitiustól származik, de ez nem bizonyos. Hegenitius — úgy látszik — máskor is szívesen írt alkalmi verseket, mert Albrich Márton: Opusculum metaphysicum c. munkájában (Coronae 1657, RMK II. 876.) egy másik lappangó versére bukkantunk rá, amelyet Albrich-hoz írt. Hegenitius egyébként 1644-től 1660-ig volt Brassó város tisztiorvosa és 1660-ban halt meg. Nyomtatványunknak tehát ebben az időben kellett megjelennie. (Hegenitius életrajzi adatait 1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. művének 4. kötetében (Bp. 1896.), a 611. hasábon.) Az esküvő érdekelt személyeiről — sajnos — csak annyit lehet töredékünk alapján megállapítani, hogy a vőlegény egy Lange nevezetű férfiú volt, akit a német vers elején egyszerűen „E)<£H£t £2ÍZI<S€" néven említ a szerző. A töredékek betűtípusait megvizsgálva, megállapítottuk, hogy mind a fraktur, mind az antikva szövegbetűk, mind pedig a keretdísz elemei megvannak a brassói Herrmann Mihály féle nyomda kiadványaiban, így például az említett RMK II. 876. számú munkában is. A fraktur betűket itt a Disputatio septima második számozatlan levelének a hátlapján találtuk meg. (Jelzete: RMK II. 2031/b.) 233
