AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye
Az eddig elmondottak is megyőzően bizonyítják, hogy SZÉCHENYI Ferenc könyvtárának katalógusa nem egyszerűen egy magánkönyvtár jegyzéke, hanem a magyar nyelvű irodalom és honismereti tiidományok (történelem, földrajz, jog, nyelv- és irodalomtudomány) összefoglaló irodalmi kalauza volt. Azzá tette a gyűjtemény viszonylagos teljessége és a feltárás mélysége is. Publikálása az adott korban, a nemzetté válás korszakában a nemzeti öntudatot is erősítette: hathatós politikai-ideológiai érv volt a magyar nyelvért és a hazai művelődésért vívott harcban. Hogy mindezzel a kortársak is mennyire tisztában voltak, annak illusztrálására álljon itt befejezésül néhány idézet a katalógusköteteket megköszönő levelekből. A kortársak elismerése SEELMANN Károly, Károly-Fehérvár tanácsosa, maga is írogató ember, 1805-ben SzÉCHÉNYihez címzett levelében az alábbiakat írta a katalógusokról: „Ezeket mind én, mind pedig az itten levő számos Pap urak és más Tudósok kimondhatatlan és gyönyörűséggel jól nem lakható ízléssel olvassuk; által látván ezekből, melly nagy Kintsel, és meg nem betsülhető drágasággal ékesíttetett fel Nemes Magyarország, Excellentiádnak illy fényes adománya által; mert tigyan-is gyakran korpáztattunk más idegen Nemzetek által az iránt: hogy mi Magyarok tunyák, restek, és még tsak a magok tulajdon országa és a Nemzeti Történeteknek s egyébb Tárgyaknak megírásában is, a több Nemzetekhez képest, igen hátra maradtanak; holott ezen Lajstromokból nyilván kitetszik a teméntelen Magyar Hazafiaknak mindennemű Tárgy és Tudománynáli munkás Fáradozások, a kik eddig többnyire mind mélly homályban, és sötéttségben hervadtának: most ellenben Excellentiádnak Kegyelmes Szabadító kezei által, ujjólag Kezdenek élni, és ezen öszve szedett tükrökben a világra ujj sugárokat botsáttani. Meg fognak annak okáért az illyen ótsárlók pirulni, midőn a Magyar hazafiaknak ditséretes Munkásságokat bővebben szemlélni fogják; mind ezeket pedig mind a mostani Hazafiak, mind pedig a Késő maradékok, Excellentiádnak örökös köszönettel és Hálaadással tartoznak." 75 Befejezésül megjegyzi, hogy saját munkái közül kettő kimaradt a katalógusokból, ezeket mellékelten megküldi. Az országban szétküldött katalógusoknak tehát még az a gyakorlati haszna is megvolt, hogy a szerzők a benne meg nem talált műveiket siettek SZÉCHÉNYI gyűjteményébe eljuttatni. A „nemzet könyvtárában" művekkel jelen lenni a katalógusok publicitása révén egyszeriben megtisztelő ranggá lett. BUDAI Ezsaiásnak, a jeles polihisztornak is az volt a véleménye, hogy a katalógusok által „ . . . a Magyar Név méltatlan homályosságbul nem tsak kivétetik: hanem egyszerre oly fényre és ditsoségre emeltetik, mely a külső Nemzetekben bámulást szerezhet és tiszteletet. 76 " A katalógusoknak nemcsak nemzeti öntudattól fűtött magasztaléi, hanem filozofikus módon töprengő olvasói is akadtak. TOKODI György tanácsos, bihari alispán írta Nagyváradról 1806-ban: „Mióta Excellentziád engemet arra méltónak ítélni méltóztatott, hogy az országnak ajánlott Bibliotheca Catalogussának egy Exemplárjával megajándékozzon, az olta foglalatosságomtól szabad óráimat az Könyvek Lajstromának olvasásában töltöm. Melly olvasásban igen különös mulatságot találok; mert a Könyvek némely részét ismerem, sokra találok 75. A katalógusokért írt köszönő levelek másolatai a Magyar Országos Levéltárban az alábbi jelzet alatt találhatók: Széchényi család levéltára, P 623,95 fasc. I. köt. 13. sz. I. csomag 29. sz. 76. Uo. 197
