AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye
Ebben a gyűjtőmunkában feltétlenül jelentős része volt TIBOLTH Mihálynak, aki később a katalógusokat is készítette. Szerepe az utókor előtt már meglehetősen feledésbe merült, a kortársak azonban még úgy tartották számon, mint aki „ . . . a Széchényi Országos Könyvtár öszveszedésében fő munkás vala. 16 " Életrajzírója is fáradhatatlan buzgalmát és hihetetlen szorgalmát emeli ki, amellyel mindig újabb és újabb könyveket és érmeket kutatott fel s igyekezett azokat SZÉCHÉNYI Ferenc gyűjteménye számára megszerezni. 17 Talán a nekrológ szavai sem túloznak, amikor azt állítják, hogy a könyvtárral kapcsolatos munkálatokra „ . . . éji nyugodalmait hajnalig is feláldozá. 18 " KOLLÁNYI Ferenc is úgy tünteti fel TIBOLTH Mihályt, mint aki a könyvtár létesítése körül „jobbkeze volt" SzÉCHÉNYinek. 19 A könyvtáralapítás szándéka SZÉCHÉNYI Ferencben csak jóval később érlelődött meg. Egy KOVACHICH Márton Györgynek szóló levelében még 1798-ban is arról írt, hogy magyar könyvgyűjteményének másodpéldányait, illetve azok egy részét egy felállítandó magyar könyvtár részére ajánlja fel. 20 Ekkor tehát SZÉCHÉNYI Ferenc még nem gondolt arra, hogy éppen az ő gyűjteménye szolgáljon egy nyilvános közkönyvtár céljaira. Talán nem belemagyarázás, ha úgy véljük, hogy magának a gyűjteménynek létrejötte, a benne felhalmozott nemzeti értékek súlya, a további gyarapodásért és fejlődésért érzett aggodalom, s nem utolsósorban a szélesebb körű használat elősegítésének vágya együttesen vezették SZÉCHÉNYI Ferencet arra az elhatározásra, hogy amit a maga erejéből megalapozott, a köznek kell átadnia, mert csak így biztosítható a gyűjtemény fennmaradása és fejlesztése. Ebben a tettben a hazafi áldozatkészségét szokták hangsúlyozni és joggal, ezúttal hadd hangsúlyozzuk a felvilágosult államférfi feudális gondolkodáson túllépő józan belátását, mely jobban bízik egy ügy intézményesített, azaz társadalmi formájában, mint az egyén, vagy egy család erejében. A nemzeti múlt írásos emlékei összegyűjtésének gondolata a magyar közéletben már előbb is hangot kapott, elsősorban RÉVAI Miklós és KOVACHICH Márton György írásaiban. Ismeretes RÉVAI Miklós tervezete 1790-ből egy könyvtárral is rendelkező Tudós Társaságról és KOVACHICH Márton György terve ugyancsak egy társulattal egybekötött nyilvános könyvtárról. „Ez intézeti társulás célja az, hogy mindenekelőtt a kéziratos művek és a magyar vonatkozású, itthon vagy külföldön nyomtatásban már megjelent ökle vieles és történeti emlékek gyűjteményét hozza létre, könyvtár vagy múzeum elnevezéssel,. . ." írja KOVACHICH Márton György Institutum diplomatico-historicum c. 1791-ben megjelent munkájában. 21 A hangsúlyt KOVACHICH Márton György még a történettudományra, s ezen belül is a jogtudományra, pontosabban a közjogra helyezte, kiemelten fontosnak tartva a kéziratok (oklevelek) összegyűjtését, másoltatását is, KOVACHICH egy ilyen könyvtár alapjául saját könyvtárát, elsősorban kéziratgyűjteményét ajánlotta fel. Mikor tapasztalnia kellett, hogy Bécsben tervét nem karolják fel, egyenesen SZÉCHÉNYI Ferenchez fordult, akivel már 1791 óta sze16. Honművész. 1833. 5. sz. ápr. 18. 38. 1. 17. Vö. 11. sz. jegyzettel: Biographischen Notizen. 18. Honművész, idézett cikk. 19. KOLLÁNYI, i. m. 79. 1. 20. 1798. máj. 6. Idézi KOLLÁNYI, 49. 1. 21. Idézi V. WINDISCH Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. = Századok. 1968. 1 — 2. sz. 90—144. 1. 180
