AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

reformokra is törekedtek. E törekvések azonban — mint ismeretes — nem érték el céljukat. SZÉCHÉNYI számára csak hátrány származott belőle: haladó nézeteiért niagára vonta az udvar és a klérus haragját.

14 Ilyen előzmények után bizonyára maga is úgy látta, hogy miután sem a politikában, sem a kuturális életben nem sikerült országos jelentőségű eredményeket elérnie, számára csak a mecénási szerep marad: saját birtokaira, vagyonára támaszkodva megvalósítani céljaiból a nemzeti érdekek szolgálatában annyit, amennyit a lehetőségek számára megengedtek. Még elvállalt egy inkább parádés, mint politikailag jelentős diplomáciai kiküldetést Olaszországba, de utána már magánemberként élt és dolgozott tovább birtokain. Nem sokkal ezután következett be HAJNÓCZY tragédiája — Széchényi végleges visszavonulását ezzel az eseménnyel szokták kapcsolatba hozni. Az a SZÉCHÉNYI Ferenc, akit később, évek múlva somogyi főispánnak iktattak be, majd a hétszemélyes tábla tagjai sorába emeltek, már nem volt azonos a régi küzdőszellemű közéleti emberrel. Országszerte aulikus főúrként ismerték, akiről csak később derült ki — nem utolsósorban könyvtáralapítása révén — hogy nem lett hűtlen ifjúkora eszményeihez. A nemzeti gyűjtemény létrehozása A század utolsó évtizede tehát az az idő, amikor SZÉCHÉNYI Ferenc aktivitása majdnem kizárólagosan könyvtárával és a hazai tudományos-irodalmi élet anyagi támogatásával kapcsolatos. KOLLÁNYI Ferenc említett művében gazdag tényanyaggal dokumentálja azt a nagyarányú könyvvásárlást, ami ezekben az években mind a bel-, mind a külföldi könyvpiacon folyt. Bécsi, lipcsei, nürnbergi könyvkereskedők és antikváriusok lesznek SZÉCHÉNYI rendszeres szállítói, hazai tudósok, írók végeznek SZÉCHÉNYI megbízásából vásárlásokat, éveken át valósággal átkutatva Magyarország és Erdély egész területét. Eladásra kínált jelentősebb magánkönyvtárak kerülnek teljes egészükben megvételre. A cél ekkor már világos: a magyar és magyar vonatkozású irodalom összegyűjtése. Idetartozónak ítéltek minden Magyarországon kiadott művet, bármilyen nyelven is jelent meg, minden magyar nyelvű művet, bárhol is került kiadásra, valamint minden olyan külföldön megjelent idegen nyelvű munkát, amelynek tartalmában valamilyen magyar vonatkozása volt. BLTTMAUER bécsi antikvárius 1795-ben írja SZÉCHÉNYInek, hogy már minden segédeszközzel rendelkezik ahhoz, hogy egy magyar könyvtár kiválasztásához, kritikai gyűjtéséhez segítséget nyújthasson. Ismeretes egy levél, melyet SZÉCHÉNYI Ferenc egy bizalmas embere írt 1799-ben, amelyben az áll, hogy SZÉCHÉNYI magyar könyvtárát négy év alatt gyűjtötte össze.

15 Ez az adat tehát kb. 1795-ben jelölte meg a magyar könyvtár gyűjtésének kezdetét, s bár ez kezdő évnek csak bizonyos megszorításokkal fogadható el (SZÉCHÉNYI magánkönyvtárának korai éveiről a bevezetőben is szóltunk), annyi bizonyos, hogy ezekben az években a gyűjtés rendkívül intenzívvé vált és tudatosan meghatározott területre irányult. 14. Vö. LIPÓT királynak a magyar vezetőrétegről írt jellemzéseit, melyeket fia, SÁNDOR Lipót főherceg száraára készített: „Széchényi Ferenc és titkára, Hajnóczy, mindketten nagyon veszedelmesek, főleg az utóbbi tehetséges, nagyon hevesek." = Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790—1795. Kiad. Mályusz Elemér. Bp. 1926. 443. 1. 15. Mindkét levelet KOLLÁNYI idézett művében ismerteti, 14. 1. 12* 179