AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

S ha mindezen felül figyelembe vesszük még a többespéldányoknak az 1875-i nagy rendezés után és később, századunk folyamán történt elidegenítését is, akkor hozzávetőlegesen fogalmat alkothatunk a JANKÓviCH-féle eredeti könyvtári gyűjtemények megcsonkulásáról. A dolgoknak ilyenképpen történt alakulása következtében a hajdani JANKOViCH-téka egyes gyűjteményi csoportjainak a maguk egészében való tanulmányozására manapság már alig adódik lehetőség. Leginkább még talán a kézirattár az, amelynek állományából — ha nem is hiánytalanul — felszínre ]ehet hozni a JANKÓviCH-kódexek és -manuscriptumok együttesét. Köszönet ezért elsősorban MÁTRAY Gábort illeti, aki a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben saját kezűleg összeírt repertóriumaiban tételről tételre feltüntetni igyekezett a gyűjteményi eredetet. De elismeréssel tartozunk a possessorok gondos számbavételéért néhai BARTONIEK Emmának és könyvtárunk mai kodikológusának, VÍZKELETY Andrásnak is, mint a középkori latin, illetőleg német nyelvű kódexek katalógusa össze állítóinak.

238 Megbízhatónak tekinthető eligazítónk van a JANKOViCH-eredetű ősnyomtatványokról is. Az a jegyzék ui., amelyet Országos Könyvtárunk incunabulumállományáról 1895-ben HORVÁTH Ignác készített szintén gondosan kimutatja, hogy az egyes példányok kiknek a gyűjteményéből kerültek intézetünk birtokába.

239 Az Országos Széchényi Könyvtárban ma fennálló egyéb különgyűjtemények, így elsősorban a régi magyar könyvtár állományából már aligha lehet az egykori JANKÓviCH-gyűjtemény nagyságát és összetételét megállapítani. Ebből a gyűjteményből ui. valószínűleg nagyszámmal kerültek ki „duplum venditumok" s így az a statisztika amelyet a mai példány-nyilvántartók nyújtanak, nem fejezi ki az egykori valóságot.

240 A fentebbiekben megkíséreltük feltárni a történelmi idő sodrában elsüllyedő rendi világ egyik legjellegzetesebb kulturális képviselőjének hatalmas arányú gyűjtő tevékenységét és gyűjteményeinek sorsát. Úgy véljük, tanulmányunk nemcsak a hazai könyvtári kultúra alakulására nézve szolgál tanulságokkal, hanem bizonyságot tesz arról is, hogy Nemzeti Könyvtárunk megalapozásában SZÉCHÉNYI Ferenc mellett valóban JANKOVICH Miklós szerezte a legtöbb és legmaradandóbb érdemet. 238. L. a 74. és 77. jegyzetet. 239. HORVÁTH Ignác, i. m. 240. A kéziratos példány-nyilvántartók a Régi és ritka nyomtatványok tárának őrizetében. 170