AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

I. A „kéziratok" tára tulajdonképpen kézzel írt különféle dokumentumok gyűjteménye volt, s három rétegből állt: 1. Magyarországot, valamint Horvát—Szlavón—Dalmátországot illető, jobbára középkori (a 12. századtól kezdődő) oklevelekből, 2. külföldi, Magyarországhoz semmiképpen sem kapcsolódó oklevelekből, illetőleg egzotikus (Európán kívüli) írásos emlékekből és 3. Magyarországot, Erdélyt és a többi társországot illető történelmi, földrajzi, politikai tárgyú latin, magyar, német, szlovák, horvát és román nyelvű újabbkori, jobbára 18—19. századi kéziratokból. II. A nyomtatott könyvek tára kiváltképpen régi, ritka és jeles kiadványokat ölel fel s öt csoportra tagolódott: 1. magyar nyelvű régi nyomtatványokra, tekintet nélkül nyomtatási helyükre, mégpedig a) 1570 előtti „ősnyomtatványokra" („incunabula Hungarica") és b) 1570 utáni újabb nyomdatermékekre; 2. bármely nyelven, Magyarországon megjelent könyvekre, 3. bármely nyelven, bárhol a 16. század óta kiadott könyvekre, amelyek Magyarországra, vagy a magyarságra vonatkoznak, 4. ugyanilyen magyar vonatkozású ősnyomtatványokra (incunabula extranea Hungáriám concernentia), végül 5. mindenféle okkultista (alkimista, kabalisztikus, asztrológiai és hasonló tárgyú), drága rézmetszetekkel illusztrált könyvekre. Függelékként kívánta csatolni JANKOVICH ehhez az állományhoz: 1. az 1832. évi szerződés által eladott egyes gyűjteményrészekről saját költségére készült és a Nemzeti Múzeum által annak idején jogtalanul lefoglalt inventáriumokat, amelyek közé tartozott többek között a Magyar könyvtárnak 12 kötetre terjedő jegyzéke is, 2. a mostani, második gyűjtemény leltárkönyveit, végül 3. saját tudományos értekezéseinek kéziratait. Bármily nagy jelentőségű volt is ez az ajánlat, túl későn történt ahhoz, hogy a nádor az éppen együtt ülő 1843/44. évi országgyűlés elé terjeszthette volna.

198 Ahhoz, hogy az üggyel a törvényhozás előtt foglalkozni lehessen, ismét igen hosszadalmas és tüzetes előkészítésre lett volna szükség. Mindenekelőtt szakvéleményt kellett volna kérni HORVÁT Istvántól és a Múzeum többi őrétől, ehhez pedig az illetők részéről előbb huzamos helyszíni szemlékre lett volna szükség. Azután újra mozgósítani kellett volna a vármegyéket a javaslat pártolására, amire pedig az 1836. évi hatalmas összegű megajánlások után bizonyára nem sok hajlandóság mutatkozott volna. így aztán a dolog 1844-ben — bár JÓZSEF nádor érdeklődést mutatott az ajánlat iránt és JAiíKOVicHot Pozsonyban, március 7-én kelt levelében részletesebb tájékoztatásra hívta fel

199 — lényeges előmenetelt nem tett. Amikor pedig november közepén véget ért az országgyűlés, nyilvánvalóvá lett, hogy hosszú évekig nem lehet elintézésre számítani.

200 198. HORVÁTH Mihály, i. m. II. köt. Pest 1868. 378. 1. 199. OL Nádori lt., an. 1844. nr. 296. 200. HORVÁTH Mihály, i. m. II. köt. 460. 1. 157