AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

átadás-átvétel útját gátként torlaszolta el a gyűjtemény darabszám szerint való összeírásának JANKOVICH által kikötött feltétele. Óriási feladatot jelentett ez abban a korban a Múzeum számára, amelynek személyzete alig négy-öt tisztviselőre terjedt; ezeknek a munkaerejéből az intézmény üzemeltetésére is alig futotta. De pénzerőben is oly szegény volt a Múzeum, hogy nem telt volna belőle ideiglenesen felfogadott összeírok alkalmazására. Ilyenekről azonban egyébként is nehezen lehetett volna szó, mivel a nagyértékű gyűjteményi kincsek kezelését csak esküt tett felelős személyekre lehetett rábízni. S csakugyan, e balsejtelmek alaposaknak bizonyultak. Ami az összeírást illeti, ennek megindításáról JÓZSEF nádor azáltal kívánt gondoskodni, hogy késedelem nélkül kinevezett egy hivatalos bizottságot az átvétel gyakorlati lebonyolítására. E bizottság, amelyben HORVÁT István, NAGY István közalapítványi igazgató, FÁY András író és VESZERLE József egyetemi tanár foglalt helyet, már november 16-án átvette a Hatvani utcai és a Kerepesi úti JANKOViCH-ház gyűjteményi szobáinak kulcsait, egyben egy napidíjas írnok kinevezését és irodai költségek kiutalását kérte a nádortól.

168 A delegátusok eszerint mint tiszteletbeli megbízottak nem gondoltak arra, hogy az összeírást maguk bonyolítsák le; ezt alkalmazottal kívánták elvégeztetni. Számításukban azonban csalódtak. JANKOVICH ti. nem volt hajlandó a bizottságon kívüli személyt gyűjteményeihez bocsátani. Hasonlóképpen a nádor is személyes munkát várt tőlük. Kényszerűségből elvállalták tehát a feladatot. Először hosszú megbeszéléseket folytattak arról, hogyan, mi módon lehetne és kellene a leltárt elkészíteni. Végül is HORVÁT István javaslatára abban állapodtak meg, hogy akribiás, „örök időkre szóló" összeírást kell készíteni.

169 Ezzel az igényességgel láttak hozzá a munkához. Elsőnek az oklevél- és aktagyűjtemény leírását vették programba. Minden egyes darabról gondos regesztát készítettek. Ez a munkamódszer azonban megbukott. Kiderült, hogy ekképpen egy évtized alatt sem lehet a feladatot elvégezni. Kénytelenek voltak egyszerűbb eljárást bevezetni. Ámde így is 1833 nyaráig csak a gyűjtemény 13 000 darabnyi archivális anyagát sikerült számbavenni.

170 Hol voltak még a kéziratok, hol a könyvek tízezrei és az egész régészeti anyag ? Megnehezítette az előhaladást az is, hogy a bizottsági tagok — FÁY Andrást kivéve — állásukkal járó elfoglaltságuk miatt csak bizonyos napokon és néhány órára tudtak az összeírással foglalkozni. Olyankor pedig, ha JANKOVICH nem tartózkodott odahaza (olykor hetekre, hónapokra vidékre távozott), egyáltalában nem lehetett munkálkodni.

171 JÓZSEF nádor érthetőleg megdöbbent e lassú előhaladáson és 1834 februárjában jelentést, illetőleg javaslatot kért a bizottságtól arra, miként lehetne az átvétel ügyét legrövidebb idő alatt lebonyolítani.

172 1835 júniusában HORVÁT István a bizottság nevében jelentette a nádornak, hogy az összeírással egybekötött 168. Az átvételi bizottság kinevezését 1. OL Nádori lt., an. 1832. nr. 1678. A kulcsok átvételéről uo. nr. 1774., valamint OSZK Igazgatósági irattár, Alapítványi és egyéb fontos iratok gyűjteménye 127. JÓZSEF nádor 1832. nov. 24-én kelt levele NAGY István közalapítványi igazgatóhoz. 169. OSZK Igazgatósági irattár, Alapítványi és egyéb fontos iratok gyűjteménye 138. HORVÁT István jelentése JÓZSEF nádorhoz, 1835. jún. 22. 170. Uo. 171. Uo. 172. Uo. 133. JÓZSEF nádor levele HORVÁT Istvánhoz, 1834. febr. 3. 150