AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

JANKOVICH gyűjteményeinek feltáruló nagyszerűsége. Különös érdeklődést kelt­hetett a hungarika-gyűjtemény. Igaz, hogy ekkoriban már másfél évtized óta fennállt a SZÉCHÉNYI Ferenc által alapított Országos Könyvtár és a belőle kinőtt Nemzeti Múzeum, mégis a szakértők számára bizonyára világossá vált, hogy itt a múzeumi állományt felülmúló méretekről és értékekről van szó. De kitűnt az is, hogy JANKOVICH gyűjteménye európai érdekű állományában is rendkívüli jelen­tőségű : számos vonatkozásban felér a nemzetközi művelődés sok évszázados szel­lemi örökségét őrző pesti Egyetemi Könyvtárhoz. 5. A külföldi könyvállomány 1817 körül Az ismertetés keretében először a Kerepesi úti házban tárolt külföldi könyv állomány (bibliotheca extranea) került bemutatásra. Ez nyolc gyűjtőköri osztályra tagozódott. Közülük hat a közös európai humán tudományosságot, illetőleg könyv­kultúrát képviselte, kettő pedig — elkülönülten — Közép-Európa sajátszerű germán és szláv irodalmi-történeti műveltségét. E nem magyar könyvállomány összetevői konkréten a következő rendbe sorakoztak. Nemzetközi érdekű gyűjteményi csoportok I. II. III. IV. V. VI. Görög—latin auctorok Régészet és rnuzeológia História literaria és bibliográfia Egyház­történelem Egyetemes történelem és földrajz Ősnyomtatványok és egyéb nyom­dászati ritka­ságok Nemzeti gyűjtemények VII. VIII. Szláv könyvtár Német könyvtár Az osztályozásnak ez a módja meglehetősen eltért a régi könyvtárak hagyo­mányos tudománytörténeti szkémájától: a hittudomány, jogtudomány, orvos­tudomány, filozófia és filológia szerinti felosztástól, s ehhez képest nem is volt teljes. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyűjtemény nem kívánta az egye­temes tudományosságot képviselni, hanem csak annak egyes humán jellegű ágait. S csakugyan ez volt a helyzet. Hiányzott a struktúrából a régi tékáknál jobbára függelékként szereplő kéziratok (manuscripta) osztálya is; e helyett viszont külön csoportként szerepeltek az ősnyomtatványok. Am e tény korántsem jelentette a kéziratok hiányát, mert — miként látni fogjuk — ezek a nyomtatott könyvekkel együttesen voltak beosztva az egyes szakosztályokba. A könyvgyűj­tésben jártas érdeklődők ezt más példák alapján meg is sejthették, hiszen a kor divatja szerint a tudományos bibliotéka sok esetben múzeum is volt, amely a nyomtatott könyveken és kéziratos kódexeken kívül a legkülönfélébb nyomdatermé­keket (kisnyomtatványokat, röplapokat), sőt mindenfajta egyéb írott emlékeket (okleveleket, köz- és magániratokat, leveleket), grafikus ábrázolásokat (metszeteket, térképeket), sőt numizmatikai gyűjteményt is magába foglalhatott. 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom