AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

Haraszthy Gyula: Dezsényi Béla 1907—1972

külföldi folyóiratok országos címjegyzékének elvi és gyakorlati megalapozása, a sajtóbibliográfiai munkák megindítása, a könyvtártörténeti kutatások művelése és szervezése a Várpalotába készülő Nemzeti Könyvtár viszonylatában. Munkájában eleget tett annak az Apor Péternek tulajdonított mondásnak, amit nem egyszer Tőle is hallottam: „Mi magyarok mindig tudtuk, mit kellene tennünk, és tettük azt, amit lehet..." S hogy e sokoldalú, gazdag munka elismeréseképp kormányzatunk több kitüntetésben részesítette? Ez nagyon megérdemelt jutalom és figyelem volt: méltó embert, tudóst díszítettek a kitüntetések, de ezek is külön fényt, rangot kaptak becsült neve által. Mint emberről, munkatársról mit mondhatok még? Sokat, de ezúttal csak röviden néhány igaz szó következzék: Kiváló tudós volt — erről szóltunk —, ennél csak embersége, szerénysége volt nagyobb. Senkivel nem éreztette, hogy tudásban, ismeretekben felette áll. Különösen szerette a fiatalokat, egész iskola alakult ki körülötte. Mindenki számára jutott ideje, bölcs tanácsa, kedves szava. Segítőkész, megértő embernek ismertük, de szellemes, okos vitára mindig kész partnernek is. Ez a vitakészsége, eleven, gyors gondolkodása alapos szellemi felkészültségre késztette munkatársait is. Stílusa szóban és írásban egyaránt elegáns volt, a franciás „clarté" nem divatot, de életformát jelentett számára. Néha zárkózottnak tűnt; de ha feltárult szelleme és lelke — inkább szűkebb körben éltük át ezt — az emberi melegség, a megértés, a humanista derű és nem egyszer a bölcs önirónia lebegett körülöttünk, akik társaságában lehettünk. Nem volt véletlen, hogy kedvelt auktorai közé tartozott Erasmus! Dezsényi Béla emlékezetét az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai mindig ébren tartják, szeretettel őrzik. Benne — ahogy ő Berzsenyi Dánielt nem egyszer idézte — ,,a szabad nép tett csuda dolgokat!" Haraszthy Gyula í)