AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Fejezetek az Országos Széchényi Könyvtár gyarapítási politikája és állományának fejlődése köréből a két világháború között

jóbarátjára, meg önmagára van utalva. Addig, míg a Szegedi Napló főszerkesztője voltam, csak ment úgy valahogy a gyűjtés, mert a szerkesztőséghez érkező minden könyvtári anyagra rátettem a kezem, de a múlt tavaszon megváltam az újságírástól s mióta a szerkesztőségek nem szállítói a könyvtárnak, sem az emberek nem járnak úgy kedvébe egy-egy érdekes röpcédulával a könyvtárigazgatónak, mint ahogy jártak a főszerkesztőnek. Ilyen körülmények közt a magunk számára való gyűjtés sem egész tökéletes, különösen .a város hivatalos hirdetményeihez nehéz hozzájutni. Természetes tehát, hogy a főváros .számára való gyűjtésünk még fogyatékosabb, de a semminél így is többet ér. A Nemzeti Múzeum számára mintegy 50 röpcédula és plakát van félretéve a két forradalom s főleg a szegedi ellenforradalom idejéből s azt hiszem az utóbbiak a becsesebbek. A két forradalom .aprónyomtatványai körülbelül egy kaptafára készültek mindenütt, de az ellenforradalom •egészen szegedi színű. Ami a lapokat illeti, ezekről örvendetesebbet jelenthetek, amennyiben a szegedi lapok 1918-as évfolyamának második s az 1919-esnek első fele teljesen rendelkezésére áll a Nemzeti Múzeumnak, illetőleg egy-két szám híján. Az ügyészségi kötelespéldányokra gondolok, .amelyek nekünk nem haszonra valók, amennyiben a könyvtár a helyi lapokat, mint előfizető kapja ... a fölös kötelespéldányokat . .. megőriztük a Nemzeti Múzeum számára s félre fogjuk tenni az 1919 második felét is, amit valószínűleg ebben a hónapban kapunk meg az ügyészségtőL' '

3 A levélben említés történik még arról, hogy Kálmány Lajosnak, a folklorista papnak „nagytömegű irodalmi hagyatékát" is megmentették a Nemzeti Múzeum számára. Egyébként Móra „egyelőre még" nem ajánlja az anyag felszállítását Budapestre a bizonytalan közlekedési viszonyok miatt. „Talán jó lesz kivárni a viszonyok javulását, ha ugyan kibírjuk várni." Az első levélváltás után újabb, s első pillanatra még jelentősebb, alkalom látszik adódni arra, hogy Móra az OSZK állományának fejlesztését elősegítse. 1920. március elsején arról értesíti a nemzeti könyvtárt, hogy Szalay József kerületi főkapitánnyal hosszabb tiszántúli könyv- és nyomtatványgyűjtő útra indul, azokra a területekre, amelyeket a románok fokozatosan kiürítenek. „A főkapitány úr irodalomnak, tudománynak, könyvtárnak, múzeumnak mindig lelkes támogatója, nagy bibliofil ember — egyetlen civilül engem visz magával a hetekre terjedő útra a felszabadulás krónikásának. Mohón kapok az alkalmon, mert módomban lesz a kerületben levő apró könyvtárakat és múzeumokat feltekinteni: mi maradt és hogyan maradt belőlük, — főképen pedig megkísérelhetem a még el nem kallódott apró-nyomtatvány anyag megmentését, országos vonatkozásánál fogva első sorban a Nemzeti Múzeum számára." — Kéri, hogy Melich adjon számára hivatalos megbízólevelet a megszállás alól felszabaduló területeken való gyűjtésre. „Anyagi oldala a kérdésnek nincs, mert egész úton a főkapitány úr vendége leszek, legfeljebb apró készkiadások ha merülnek fel, amelyek az eredményhez képest eloszthatók lesznek a N. M. és a szegedi múzeum között."

4 Melich március 6-án a következő szövegű megbízólevelet küldi :

5 „Megkérem Móra Ferenc író urat, a szegedi Somogyi-Könyvtár és városi múzeum igazgatóját, hogy a felszabaduló tiszántúli területen hivatalos útjában a közelmúlt nyomtatványait a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára részére is egybegyűjtse. Kérek mindenkit, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárát a magyar szellemi termékek ezen egybegyűjtésében támogatni szíves legyen. Budapest, 1920. március hó 6-án. Melich könyvtárigazgató." De úgy látszik, a Tiszántúli expedícióból mégsem lett semmi. A következő Móra-levél június 19-i kelettel arról számol be, hogy Móra Pesten járt „felolvasni 87