AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

I. A NYOMTATOTT KATALÓGUSOK SZÉTKÜLDÉSE Sopronii, 1799, 2 köt Pestini, 1800, 1 „ Posonii, 1803, 1 „ Posonii, 1803, 1 „ Sopronii, 1807, 1 „ Sopronii, 1807, 1 „ Pestini, 1807, 1 „ S. 1. d. 1 „ Pestini, 1810, 1 „ Sopronii, 1815, 3 „ Ismeretes, hogy Széchényi Ferenc az Országos Könyvtár alapítólevele 2. pontjában kötelezte magát arra, hogy a nemzetnek ajándékozott gyűjteménye mindennemű anyagáról (könyvekről, kéziratokról, térképekről, érmekről stb.) saját költségén készítteti el a közhasználatra szolgáló katalógusokat.

5 Másfél évtizeden át tartó kemény munkával több részletben csakugyan sikerült a katalógusok sorozatát létrehozni. Legelőször, 1799 - 1803-ig a könyvek katalógusa került kiadásra hat tételben. Erre következett 1810-ben a könyvtár dekoratív muzeális különgyűjteményét alkotó éremtár-jegyzéke, végül 1815ben a kéziratok katalógusa. A térképek és a különféle grafikus ábrázolások (metszetek) jegyzékelésére és kiadására — Széchényinek 1820-ban bekövetkezett halála miatt — nem kerülhetett sor. A megjelent kötetek sora e szerint a következő: A) 1. Catalogus librorum, pars I - II. 2. Index huius catalogi 3. Supplementum I. catalogi librorum 4. Index supplement! I. 5. Supplementum II. 6. Index supplementi II. B) 1. Catalogus numorum, pars I — II. 2. Tabulae numismaticae, vol. I. 3. Appendix ad catalogum numorum C) Catalogus manuscriptorum, pars I - III. Mielőtt a szétküldés lebonyolításának és jelentőségének vizsgálatára térnénk, legyen szabad egynéhány megjegyzést tenni magáról a katalógus-vállalkozásról. Elsősorban azt kell megjegyeznünk, hogy e kiadványokban Széchényi nem valami igénytelen technikai segédeszközt bocsátott a könyvtár iránt érdeklődők rendelkezésére, hanem a kor tudományosságának színvonalán álló, szakszerű bibliográfiai követelmények szerint készült sokoldalú jegyzékeket. Segítségével nemcsak szerzők, illetőleg címszavak rendjében lehetett az Országos Könyvtár anyagában eligazodni, hanem szaktudományi igények szerint is. Az utóbbi célt szolgálták hét főosztályra (theológia, medicina, philosophia, mathesis, philiologia és pedagógia szakra) tagolt rendszerükkel az ún. indexkötetek. Ez a gondosan szerkesztett apparátus már előre sejteni engedi, hogy Széchényi az Országos Könyvtárt nemcsak könyvmúzeumnak szánta, hanem kiváltképpen műhelynek a hazai tudományosság művelői számára. Széchényi tudományos célkitűzése mellett tanúskodnak azok a munkatársak is, akikkel együtt dolgozott a katalógusokon, s az illusztris lektorok, akik az egyes köteteket felülvizsgálták és előszóval ellátták. A könyvkatalagusok szerkesztését a kiscenki kastélyban — több technikai asszisztens közreműködésével — a gróf két tudományos munkatársa Tibolih Mihály (1765 - 1833) és Petravich Ignác végezte.

6 A külön-külön megjelenő köteteket pedig nem kisebb emberek revideálták, mint Michael Denis (1729- 1800) a bécsi Hofbibliothek custosa, Széchényi Ferencnek egykori teréziánumi tanára,

7 továbbá Engel János Keresztély (17701814), akkoriban egyik legjelesebb hazai történetírónk,

8 valamint Szerdahelyi György Alajos pesti egyetemi tanár, író és esztéta.

9 Hasonlóan kiváló szakember 57