AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

Mindenki helyett vagy nevében Veres Péter szavait idézem: „Az írók közt talán most már béke lesz ... Persze nem lesz valami szent és örök béke az írók között sem, csak talán annyit remélhetünk, hogy a legjobbak, akik még bírnak parancsolni indulataiknak, megértik az idők szavát és nem kapkodnak és hadakoznak egymás közt feleslegesen." ... „Nem szabad többé eszközül adni magunkat semmiféle politikai vagy sajtóösszeesküvésnek, amely a mában már a jövő szabadságát fojtogatja ... minden réteg életérdekei fontosak, de nekünk arra kell vigyázni, hogy a mi szavainkkal, a mi eszméinkkel és a mi becsületünkkel ki ne fosszák a legszegényebbeket, az igazi sokaságot, a munkásokat és a parasztokat, azokat, akiknek nincsenek intézményeik és nincsenek szószólóik, rajtunk, ún. népi írókon kívül ... Mi írók vagyunk, nekünk nem kell a hatalom: nekünk az igazság kell. A történelmet nem mi hozzuk, a történelem ránk görög, mint a lavina, de akármi lesz is, ha csak egyetlen egy megmarad is közülünk, annak az a kötelessége, hogy a legalulmaradtakért, a munkásokért, a parasztokért, cselédekórt, napszámosokért szót emeljen ... S most már félni nincs okunk. Sajtóösszeesküvés, politikai elhallgattatás már nem árthat nekünk. Már benne vagyunk a magyarság történelmében, nemcsak a könyveinkkel, hanem a magatartásunkkal is. Már nemcsak leszünk, hanem vagyunk is."

76 A LEGUTOLSÓ SZÁM Az egymást emésztő viták helyett a Magyar Csillag hasábjain is és a könyvkiadásban is a művek bizonyítottak. És lassan-lassan a Magyar Csillag számai belenőttek Illyés Gyula életművébe. A negyvennyolc szám alkotás lett, amely tovább nőtt volna, de az 1944. március 19-i német megszállás után a Magyar Csillagot is megfojtották. Az irodalomtörténész számára nélkülözhetetlenné vált Nyugat-repertóriumban ez olvasható: „így az 1941. év három száma után az 1942. év 14 számot, az 1943. év 24 számot eredményezett; a megszűnés pedig az 1944. évi 7-ik számmal következett be, amikor a németek 1944. évi magyarországi bevonulása megjelenésének véget vetett."

77 Az idézet tartalma jogilag megfelel a valóságnak, de ténylegesen nem! A valóságban van még egy Magyar Csillag szám, a nyolcadik, az 1944. április 15-i szám. Hogy lehetséges ez ? A szám története kapcsolódik a Magyar Csillag megszűnésének történetéhez, amelyet Illyés Gyula meg is írt, helyesbítendő a Gellért Oszkár könyvében

78 található félreértéseket, téves szándékmagyarázatokat. Anélkül, hogy a vita részleteit elmondanám, a megértésért kénytelen vagyok az akkori eseményeket feleleveníteni: A németek bevonulásakor Illyés Gyula vidékre menekült, mert neve ott szerepelt a letartóztatandók listáján. Március 23—24-e körül jelent meg ismét a városban, hogy tárgyaljanak a folyóirat sorsáról. A szerkesztőségi megbeszélés a Parlament kávéházban zajlott le. Illyés a lap életben tartása mellett foglalt állást. Aztán újra vidékre szökött, mert a szerkesztőségben, lakásán és munkahelyén is egy csendőrtiszt kereste. Ezzel az ő ténykedése be is fejeződött, mert a folyóiratot betiltották. Ekkor azonban már elkészült az április elsejei szám és meg is jelent. A szerkesztőség Pesten maradt tagjai — az ostrom alatt elhunyt Örley István — meg Keresztury Dezső megfogadták Illyés tanácsát. Elkészí432