AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

Ez a kritika, akár Szabó Zoltáné, kulcskritika. Amit nem mondhatott el az író a mi viszonyainkra, 1943-ban, mert nem lehetett, azt megjelölte a regényben és a kritika meg a regény okán kimondott olyan igazságokat és vallomásokat, amelyek elmondása más viszonyok között komoly következményekkel járt volna. Egyáltalán, a cenzúra miatt meg sem jelenhetett volna. Illyés Gyula tizenhárom folytatást közölt a Hunok Párizsban című regényéből. Erről elmondhatjuk, hogy kurzusellenessége mellett az igazi Párizst, a franciát idézi meg. Ebben vállalja Illyés 1919-et, az illegális munkát, az emigráció munkásmozgalmát. A bátorság csak úgy mérhető le, ha valaki elolvassa a kurzus és a jobboldal lapjait, melyek az évfordulók kapcsán egymást túllicitálva tagadták meg 1919-et. Még egy epizód Illyésről: A szélsőjobb egyik hatalmassága kisajátítási és édesgetési céllal tanulmányt közölt Illyésről. Illyés versben válaszolt és elhatárolta magát minden együttműködéstől. A Tüzes trón című versre az Uj Magyarság válaszolt. Egyebek között szemére vetette Illyésnek, hogy az ő forradalmának egyik változata az 1918—19-es forradalom. Ha Illyés kitart emellett, akkor minden eszközzel harcolnak ellene. Ezt a választ átvette az Egyedül Vagyunk is. Illyés Gyula a Tüzes trónon címmel ismertette az Uj Magyarság válaszát és néhány megjegyzést fűzött a cikkhez. ,,A magunk részéről csak annyit teszünk a vitához ... hogy először mondják meg nyíltan: Mi a véleményük a Magyarországon levő, közel egymillió zsidóságról, a zsidókérdésről ? ... Mi a véleményük a zsidó íróknak a kommunizmusban játszott szerepéről? Erre válaszoljanak!"

74 Illyés válaszolt. Az üldözött írók, akik már szinte mindenhonnan kiszorultak, a Magyar Csillag hasábjain mindig otthonra találtak. A Magyar Csillag hasábjain látott najavilágot Darvas Szilárd Két keresztény beszélget című verse. Az Egyedül Vagyunk vezércikket írt ellene. Közölte és elemezte a félreérthetetlen sorokat. Végül ügyészi eljárást követelt a lap és a vers szerzője ellen. Sorolhatnám a példákat, de ezek világosak és egy kis utánjárással elérhetők. Inkább a kritikai ellenállás egy sajátos formájára utalok. Ezt Rónay György írásában találtam meg. Rónay Bernanos Egy falusi plébános naplója című regényéről készített kritikát. Ebben írta: „Nálunk még ma is sok tévhit él a katolikus irodalomról, s ott is, ahol éppen küzdeni kellene e tévhitek ellen. Bernanos megtaníthat rá, hogy a katolikus irodalomnak sem művészetben, sem » világnézetben « nem szabad megalkudnia, és legfőbb kötelessége a könyörtelen őszinteség ... A katolikus irodalmat nem lehet eladni semmiféle programnak és politikának, mert a katolicizmusnak csak egy politikája lehet: az evangéliumé. Az pedig nem gyűlöletre tanít, hanem szeretetre."

75 ,,. . . KI NE FOSSZÁK A LEGSZEGÉNYEBBEKET. . A népi írók, az urbánusok, a polgárok, a konzervatívok, de minden író tudomásul vette a történelmi tényt: Magyarországon a dolgozókat nem lehet kihagyni a számításból, nem lehet kihagyni az irodalomból. A Magyar Csillag hasábjain •ezt nevek, alkotások bizonyítják és a közös nyilatkozat. 431