AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

Érdemes felsorolni az első szám tartalmát. Ez már magában is sokat mond arról, hogy az irodalom egyesítéséről vallott szándék nem csak program volt: Illyés Gyula Széchenyiről írt költeményt. Schöpflin Aladár Magyar Csillag címmel a lapindító és programadó cikket írta. Babits Mihálytól öt, eddig meg nem jelent költeményt közöltek. Móricz Zsigmond prózával, Bóka László verssel, Cs. Szabó László tanulmánnyal, Szabó Lőrinc műfordítással, Illés Endre novellával, Erdélyi József Babits halálára írt költeményével, Mohácsi Jenő tanulmánynyal, Sárközi György három költeménnyel szerepelt. Az Adat és anyag rovatban Arany ismeretlen levelét és Veres Péter szociográfia-jellegű írását találjuk. A Mérték rovat Halász Gábor bevezető cikkét, a Figyelő Bóka László, Tolnai Gábor, Cs. Szabó László, Schöpflin Aladár és Kerényi György kritikáit közölte. Az Őrjárat rovatában Joó Tibortól Irányított tudomány címmel jelent meg tanulmány. A harag és ellentét feloldásának folyamatáról Németh László szavai adnak képet. „Gulyás Pál mondta, hogyha az emberek nem érintkeznek, akkor » fantomizálják egymást «. Ez az oka annak, hogy az irodalom területén jórészt nem művek és gondolatrendszerek, hanem fantomok mérkőznek. Herczeg, Márai, Cs. Szabó, Veres, Sinka, Kodolányi, Féja-fantomok keltek életre. „A fantomok nem magánügy: közügy." A fantomok „már-már irányokká válnak, s egy mulatságos, de szörnyű circulus vitiosus törvénye szerint még vadabb fantomokat szülnek, s még vadabb irányokat. Ha csak időben meg nem öljük őket."

44 Eredmény: a negyvennyolc megjelent Magyar Csillag számban hetvennél több magyar költő műve látott najavilágot. Számuk meghaladja az ötszázat. Harminchárom szerző nyolcvannégy novellája; negyven tárca és riport huszonhét írótól mutatja, hogy a fantomok kezdtek eltűnni és a művek vették át az érvelést. (A teljesség kedvéért említem, hogy a prózai rovat két regénnyel is büszkélkedhetett. Illyés Gyula: Hunok Párizsban első része és Ottlik Géza: Hajnali háztetők című művének első változata is itt jelent meg.) A folyóiratban, mint cseppben a tenger, tükröződött a negyvenes évek irodalmi, könyvkiadási élete. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis megjegyezzük: a hazai irodalom kiadása, a haladó irodalom előretörése soha intenzívebb nem volt, mint a tárgyalt időszakban. Erről a könyvészeti bibliográfiák és az Országos Széchényi Könyvtár növedéknaplói mindennél jobban beszélnek. ,,. . . FELVÉTELI VIZSGA LETT, HOGY KI HOGYAN BÍRJA AZ ERŐS KRITIKÁT" A Mérték, a Figyelő, a Disputa, az Adat és anyag elnevezésű rovatokban körülbelül hatszáz vitacikk, tanulmány, kritika, könyvismertetés jelent meg. Ezek felölelik a könyvkiadás, az irodalmi élet és a társművészetek egész területét. Tanúkat idézek, korabelieket, szavahihetőket, hozzáértőket. A kritika és az irodalom, az irodalom és a hatalom helyzetéről, viszonyáról valljanak ők. Schöpfiln Aladár a harmincas évek elején írta: „Az igazi irodalmi kritika szükségletét a nagyon fejlett irodalmi élet szokta megteremteni ... Nálunk ilyen fejlett és élénk irodalmi élet sohasem volt, és ma sincs ... Kritikusaink voltak, de nem volt 423