AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

rendben közölt új szerzemények (Fővárosi Könyvtár szerzeményeinek és a közgaz• dasági és közigazgatási irodalom válogatott jegyzéke) használatához. Ezután következett a Hírek és közlések című rovat. Minden egyes füzet külön név- és címmutatóval zárult. Ezt az év végén egyesítették. Az állandó rovatokon kívül az Értesítő negyedévenként hozta a Fővárosi Könyvtár adományozóinak jegyzékét, valamint a kurrens folyóiratok betűrendes felsorolását. A nyomdai költségek nagysága és az erősen megszaporodott könyvek arra késztették a szerkesztőt, hogy 1912-től kezdve csak válogatott jegyzéket közöljön. 1913-ban indult meg Kőhalmi Béla szerkesztésében a Könyvtári Szemle, mely arra törekedett, hogy „ne csak minél több jó könyv szórassék szét az országban, hanem minél több: könyvről való ismeret is".

57 A lap hasábjain többször felvetődött, hogy a Corvina kurrens magyar bibliográfiája nem teljes, mivel a könyvárusi forgalomba nem kerülő könyveket nem regisztrálja. Kőhalmi Béla A magyar nemzeti bibliográfia kérdése című cikkében 1903—1912-ig összehasonlította a Corvinában megjelent könyvek összegét a Nemzeti Múzeumba beérkezett kötelespéldányok összegével. Szomorú eredményt kapott: tíz év alatt közel kilencvenezer könyv és füzet maradt ki a Corvinából.

58 A Könyvtári Szemle harcolt a teljes kurrens nemzeti bibliográfia megteremtéséért: 1914-ben mellékletként közrebocsátotta Magyarország Bibliográfiáját azzal a céllal, hogy a „Magyarországon megjelenő összes irodalmi termékről pontos és teljes bibliográfiát" nyújtson. Az első két szám Steinhofer Károly munkája, a következőket már Pikier Blanka szerkesztette. Magyarország bibliográfiája egyszerre és elsőként oldotta meg a kurrens nemzeti ajánló- (mint az Új Könyvek) és tudományos bibliográfia (Magyar Nemzeti Bibliográfia) problémáját. Az annotációk Pikier Blanka biztos értékítéleteit és humanista-haladó beállítottságát egyaránt magukon viselik. A színes fogalmazás igényét az ő annotációinak ismeretében példaképül állíthatjuk a ma számára. A vállalkozás nagy érdeme, hogy szakbeosztása a tizedes rendszert követi. A bibliográfiai rész előtt felvázolja a 10 szakcsoportot, majd a hazai könyvtermést a tizedes osztályozás beosztásában közli. A bibliográfiát pontosan készített név- és tárgymutató zárja le. Pikier Blanka mindössze négy alkalommal szerkeszthette ezt a minden hónap 15-én jelentkező kiadványt. Az 1914 júniusi számban a Könyvtári Szemle szerkesztősége ugyanis rövid hírt közölt: „Értesítjük az olvasót, hogy a Könyvtári Szemle bibliográfiája ezúttal utolszor jelenik meg ebben az alakban. A lap s e bibliográfia szerkesztője a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete elnökének (Benkő Gyula) megtisztelő bizalma folytán megbízást kapott a könyvkereskedők kurrens nemzeti bibliográfiájának az 1878 óta megjelenő Corvina könyvészeti részének szerkesztésére. Ez a kötelezettségük 1914 júliusával kezdődik. A Könyvtári Szemle azért indította meg ezt a bibliográfiát, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy a nemzeti bibliográfia hiányos, hogy jobbat lehessen csinálni."

59 1915-ben már meg is jelent Pikier Blanka és Kőhalmi Béla gondozásában a Magyar Könyvészet 1914. évfolyama. Előszavában pontokba foglalva ismertették az Évkönyv eltérő vonásait az előzőkétől: 1. „Eltérünk a porosz katalogizálástól, s a szerző nélküli könyvcímeket eredeti és természetes alakjukban írtuk le. Ha tehát valaki ebben a kötetben a Magyar Shakespeare Tár-t 410