AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

gust. Ezeken kívül külön katalógust készítettek még a Budapesti gyűjteményes a Kézirattár anyagából, de ezek cédulaanyagát a nagy katalógusba is beolvasztották. A régi dobozos katalógusokban szabadon helyezkedtek el a rossz papírra írt cédulák. Helyükbe a mindmáig legkorszerűbbnek bizonyult fiókos katalógusszekrényeket állították fel, amelyekben a nemzetközi szabvány méretének megfelelő kartoncédulákat nyársak segítségével rögzítették. A Pikier Blanka és Kőhalmi Béla vezetésével dolgozó 25 tagú rekonstrukciós gárdára roppant feladatok hárultak. A rekatalogizálást a selejtezés előzte meg, melynél az olvasók indokolt igényeit tartották szem előtt. A selejtezés után a könyvtár állománya 145 000 kötetről 108 000-re csökkent, s ebből a leginkább munkaigényes központi anyag 87 000 kötetet tett ki. 1914 végéig a központ állományának 2/3 részét dolgozták korszerűen fel, s ennek során 336 000 új katalóguscédula készült. ,,A címfelvételek jelentős részét a főváros házinyomdájában készítették. . .. Minden •egyes cédula két példányban készült; az egyik belső használatra, így végleg megszüntették azt a lehetetlen állapotot, hogy a könyvtárosok feldolgozó munkájuk közben minduntalan az olvasókba ütközzenek. Emellett az olvasói katalógusok esetleges megcsonkítása sem okozott eztitán olyan végzetes bajt, mint korábban, amikor egy cédtüa eltűnése az általa jelzett könyv elsüllyedését fa jelentette. 1914 végén a választólapokkal együtt kereken 350 000 -darab katalóguscédula 21 fiókos kartotékszekrényben volt elhelyezve... Kialakult a központi gyűjtemény mai katalógusrendszerének alapja: a modern szabvány szerint készült •olvasói és szolgálati katalógus, a decimális rendszerben felállított szakkatalógus, a földrajzi katalógus, a különgyűjtemenyek katalógusai, ez utóbbiak is két példányban."

42 A nyilvános és a szolgálati katalógus között csak kivitelezésbeli különbség volt: a nyilvánosba kerülő cédulákat celluloid áthúzással védték meg a kopástól. A betűrendes katalógus a szerzők művei mellett a szerzőkre vonatkozó irodalmat is magába foglalta. A felgyülemlett anyagot a gyorsabb tájékozódás elősegítése érdekében háromféle színű vezérlapokkal választották el. A különböző betűknél barna színű, a sok munkával szereplő szerzőknél rózsaszínű, a sok kiadvánnyal szereplő testületi szerzőknél sárga választólapot találunk.

43 A szakkatalógus a Dewey-féle tizedes osztályozás alapján tárja fel a könyvtár anyagát. Az azóta világszerte elterjedt tizedes osztályozási rendszer bevezetése hazánkban Szabó Ervin úttörő érdeme, aki már 1902-ben is ezt alkalmazta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárában. A földrajzi katalógus részben betűrendes, részben szakkatalógus: a földrajzi nevek betűrendjén belül az anyagot szakok szerint rendezték el. A cédulaanyag nagyságától függött, hogy a szakszámokat mennyire redukálva alkalmazták.

44 Pikier Blanka könyvtári munkásságának legnagyobb érdeme ez a jól megalapozott és gondos munkát igénylő katalógusrendszer, illetve annak rendszeres továbbépítése. .1914-ben a Rendelő vezetésével is megbízták, 1915 szeptemberéig a Rendelő a Katalogizálóval egyesítve működött az ő vezetése alatt. A Fővárosi Könyvtár Értesítője című évenként megjelenő kiadványban Pikier Blanka adott számot a két osztály munkájáról: ,,A Rendelőnek már megvolt a maga szilárd szervezete és az ott végzett munkának a megalapozott menete. A Katalogizálóban azonban az ügymenetet újjá kellett szervezni és a még 1914 augusztusában átvett hátralék földolgozását kellett főleg siettetni, miért is az első hónapokban a két egyesített osztály személyzete munkaerejének jóval nagyobb részét 406