AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Két „elsüllyedt" irodalmi folyóirat

Zelk Zoltán három kis szatirikus verset adott a lap számára az Erő és szépség ciklusából. Egyiket idézzük: Futballista — tizennyolc gólt rúgott egy félszezonban, ó isteni láb! Szobrot neki! Uecát ós szép teret! S cipője köré ékes glóriát! Nem véletlenül hagytuk a rövid ismertetés végére a legjelentősebb írásokat. Ezek közül is elsőként a (bi) szignóval jelzett — teljes bizonyossággal tesszük fel, hogy a szignó az egyik szerkesztőt, Bánáti Oszkárt jelenti — Akik Várkonyi Nándor A modern magyar irodalom c. könyvéből kimaradtak című írását említjük. Radnóti Miklós költészetét mutatja be, rövid életrajzzal, addig megjelent műveivel és a három mű — Pogány köszöntő, Újmódi pásztorok éneke és a Lábadozó szél bibliográfiai adataival. Radnóti Miklós életművének e korai szakaszában felismerte azt, ami később bizonysággá vált, „egészen különleges lírai megoldást látszik képviselni a »holnap« költészetében". Kiemelkedik a Gárda írásai között Radnóti Miklós riportja: Hatszemközt a proletárfestővel, aki nappal még nem festett soha. Tűzoltó utcai „lakásán" látogatta meg S. Szőnyi Lajost és feleségét, Szőnyi Magda költőnőt. A rövid, tárgyilagos riport tömören összefogott soraiban az olvasó átfogó képet nyer a házról, a padlásszoba-műteremről, a nyolchónapos kisgyermekről és egyben — a korszakról. A szociográfiai felmérés pontosságával érzékelteti a környezetet, a légkört, a mérhetetlen kiszolgáltatottságot. A művész, aki öt emberre keres, egyszer nappal szeretne festeni, egész napon át, de a bútorvállalatnál naphosszat deszkákat cipel és söpör, munkaideje 12 óra — van úgy, hogy 16. Mégis alkot, mert hisz valamiben. „A szociális elnyomás kivetítése. Ez a legnagyobb feladat. Ezért kell és érdemes tanulni. Szent ügy ez." — mondja a festő. A Gárda egy eddig ismeretlen Bálint György dokumentumot is őriz, Bánáti Oszkár cikkét, Interjú Bálint Györggyel a Pesti Napló szerkesztőségében a Holnap lírájáról. „Fiatal, mosolygós arcú ember, szerény, s a szerénység benne van a mozdulataiban" — írja Bánáti s aztán sorra veszi Bálint György válaszát a feltett kérdésekre, melyek a háború előtti és a háború utáni lírával, a korabeli költészet és az izmusok kapcsolatával, a „saját kiadású" verseskötetekkel és a „holnap lírájával" foglalkoznak. Az érdekes nyilatkozat részleteire e helyt nem tudunk kitérni, csak néhány — általunk fontosnak tartott — megállapítását idézzük. Egyrészt azt, hogy megdöbbentőnek tartja a saját kiadásban megjelenő verseskötetek számát, azt, hogy a kiadók még a legjobb nevű költők köteteit sem igen hajlandók kiadni. A „holnap lírájára" vonatkozóan pedig: „annyi mindenesetre valószínű, hogy a líra ismét megtalálja majd az utat a tömegekhez..." Nem tudjuk, mi lett a szépen induló folyóirat sorsa. Bizonyos, hogy a szerkesztők több számot terveztek, hiszen például a Radnóti költészetét bemutató írás is arra utal, hogy folytatni szerették volna a sort, szolgálni az irodalomtörténet folytonosságát, fejlődését. „Ebben a rovatban minden egyes alkalommal egy-egy jelentősebb, egyéniségével kiemelkedő fiatal írót fogunk bemutatni." 397