AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Uroševic Danilo: A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében

tanítóképző elvégzése után Garán tanítóskodva tankönyveket kezdett írni a bunyevác falvakban működő azon iskolák számára, ahol az oktatás még az anyanyelven folyt. 1880-ban két tankönyvet adott ki, az egyikben a természetrajzot, a fizikát és a nyelvtant dolgozta föl, a másikban a földrajzot, történelmet és alkotmánytant. Ezekre a tankönyvekre nagy szükség volt, mert sok bunyevác tanító nem tudta jól a saját anyanyelvét, s akarva-akaratlanul is arra kényszerült, hogy csak magyar nyelven tanítson. Mandic már a következő évben (1881) tervbe vette lap megindítását is, s e célból mesteréhez, Antunovichoz fordult támogatásért. Mivel azonban 1883-ban Ivan Batori-Burnac megindította a Bunjevac c. lapot, Antunovic abban a reményben, hogy ez a lap kielégíti a bunyevácok szükségleteit, lebeszélte Mandicot a lapindításról. Mandic és Antunovic hamarosan meggyőződhettek arról, hogy a Bunjevac nem tudja és nem akarja a bunyevácok szükségleteit kielégíteni, s ezért akciót indítottak egy másik bunyevác lap megindítása érdekében. Csatlakozott hozzájuk pop-Paja Kujundzic is. Mandic, aki 1884-ben Katymáron tanítóskodott, és Kujundzic, aki Bácsbokodon volt káplán, több ízben is meghányta-vetette, milyen kiadványra volna leginkább szükségük a bunyevácoknak. Kujundzic úgy vélte, hogy a naptár az, amelyet a parasztok leginkább vásárolnak, s hogy naptáron keresztül lehet legkönnyebben az egész néppel „elbeszélgetni", hatni reá és támogatni. Mandic viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bunyevácok számára újságot kell kiadni, mert az újság — gyakoribb megjelenése miatt — többet és gyorsabban segíthet a népnek. Mindkettő megmaradt a maga nézeténél. Kujundzic még ugyanabban az évben (1884-ben) megindította Danica c. naptársorozatát, amelyet később — szabadkai megjelenése miatt — Suboticka Danica néven jelentettek meg. A naptár hamarosan nagy sikert ért el, s 1889-ben már 4 ezer példányban nyomtatták. Ám Mijo Mandié is megvalósította a maga elgondolását: ugyancsak még 1884-ben megindította Katymáron Nevén c. újságját, amely egészen az első világháború kitöréséig megjelent, s a bunyevác nemzeti szellem ébresztésének, a bunyevác törekvéseknek fő sajtószervévé vált. Kezdetben Baján nyomtatták, 1886-ban Zomborban, 1887-től pedig Szabadkán. A Nevén, amelyben Antunovic, Sarcevic, Bosko Vuic, Blazo Modrosic, valamint Ilija és Pajo Kujundzic is közreműködött, nemzeti vonalat képviselt, amelytől soha nem tért el, s bunyevác követelései nem ismertek határokat. Hamarosan követelni kezdte a bunyevác nyelv bevezetését a szabadkai és bajai gimnáziumba, 1886-tól pedig annak ellenőrzését, hogy azok a tanítók, akik úgy tüntették fel, hogy „értik a bunyevác nyelvet is", csakugyan tudják-e a nyelvet, s ha bebizonyosodik, hogy a többségük nem tudja, helyezzék őket mihamarább máshová, „hogy ne áltassák magukat, a gyermekeket és a közoktatásügyet".

32 A Nevén, a Danica és az 1886-tal megjelenő Suboticke novine (Szabadkai Újság) egyre több figyelmet fordított a nyelvoktatásra, s egyre nyíltabban követelte az anyanyelven történő oktatás megvalósítását. A célból, hogy a magyar közvélemény is tudomást szerezzen követeléseikről, s hogy elnyerjék a haladó magyar közvélemény támogatását, Mijo Mandic szerkesztésében a bunyevácok A bunyevác kérdés címmel magyar nyelvű könyvecskét adtak ki, amelyben kifejtették a probléma valóságos állását s megismételték követelésüket, hogy az igazság és a jog szerint és az 1868-as törvény alapján a magyar nyelv mellett a bunyevác nyelvet is vezessék be iskoláikba és hivatalaikba. Ám néhány haladó lap kivételével a magyar lapok többsége élesen megtámadta a könyvecskét, szerzőit 380