AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Uroševic Danilo: A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében

•szenvét e vállalkozás iránt, melynek célja bunyevác újság megjelenése, ajánlja -ezt a nép figyelmébe s hívja fel íróinkat, hogy amennyire csak tudják, támogassák"

10

. A határozatot az Egyesült Ifjúság megküldte Bozo áarcevicnak egy olyan ígéret kíséretében, mely szerint „privát és nyilvános úton egyaránt reklámot csinálnak annak érdekében, hogy a bunyevác lap anyagi és erkölcsi támogatást kapjon"

11

. Antunovic Misa Dimitrijevtének írt levelében megköszönte az Egyesült Ifjúságnak azt, hogy hajlandó a bunyevácokkal megosztani a kezdet nehézségeit. ,,... Fogadjátok testvéri köszönetünket ... a ti erőtök hatalmas ... nagy lehet hát a támogatásotok is ..." — írta Antunovic a levelében.

12 Bár a bunyevácok többsége éppen olyan örömmel üdvözölte Antunovió szándékát, mint a szerbek és a horvátok, akadtak még a bunyevác értelmiség képviselői között, különösen a hivatalnoki tisztséget viselők között, szép számmal olyanok is, akik minden erejükkel és hatalmukkal már a kezdet kezdetén el akarták fojtani az efféle próbálkozásokat. Ám Antunovic erős akarata, az egyszerű emberek támogatása legyűrte a nehézségeket. 1870. március 19-én megjelent a Bunyevác és sokác újság (Bunjevacke i sokacke novine) első száma. A lap céljairól szólva Blaz Modrosié elmondja: „Fáradságos munkánkat 1869ben azért kezdtük, hogy felébresszük az alvó bunyevácokat és sokácokat, hogy talpra álljanak, s hogy olyan ösvényre tereljük őket, amelyen felkarolhatják a tanulságos könyvet, s a többi művelt nép után szaladhatnak, hogy még idejében odaérkezhessenek a templomhoz, amelyben művelődést kap mindenki, s külön is a szláv törzs."

13 A lap megjelenését lelkesen üdvözölték, mert ezáltal lehetővé vált, hogy körülötte tömörüljön mindenki, aki szívén viseli a népművelés ügyét. Az újság szervező ereje abban nyilvánult meg, hogy a bunyevác településeken hamarosan kis csoportok alakultak, amelyek terjesztették és támogatták a lapot, ama meggyőződés által vezetve, miszerint ezentúl „a bunyevác és a sokác a tudomány és a műveltség ösvényén soha többé nem fog elszenderedni".

14 A lap a bunyevác falvakon kívül eljutott minden olyan nagyobb településre is, ahol horvátok és szerbek éltek, sőt még a távoli Crna Gorába is. A múlt század 70-es éveiben nem volt könnyű dolog lapot kiadni és szerkeszteni. A hatóságok éberen figyelték Antunovicnak és munkatársainak, de még a lap előfizetőinek is minden egyes lépését. Akadályozták Antunovió munkáját bunyevác ellenfelei is megvető nyilatkozataikkal, amelyekkel igyekeztek tőle távol tartani a vele együttműködni kívánókat. Ezért már a kezdet kezdetén magára maradt. Nehézségeiről így ír Uija OJcrugtéhoz intézett levelében: „Már akkor, amikor még csak terveztem e szerencsétlen lapnak a kiadását, minden ajtón bekopogtattam, kértem és könyörögtem, hogy megfelelő helyettesemre akadjak, mert láttam, hogy hamarosan elhagy az erőm, de ilyet nem találtam ... "

15 A bunyevác és sokác újság a nép művelésében látta az elnemzetlenedés megakadályozásának lehetőségét. A cikkírók állandóan hangoztatták, hogy minden művelt és kulturált nép szakadatlanul fejlődik, s a bunyevácoknak is követniök kell példájukat, ha nem akarnak mögöttük elmaradni. Az újságnak úgyszólván minden számában hangsúlyozták, hogy minden bunyevác hazafinak, különösen a tanítóknak és a papoknak szent kötelessége a népben a műveltséget terjeszteni, a népet megtanítani minden hasznos, szép és tanulságos dologra. A lap e népművelőknek állandó tanácsokat adott, hogyan segítsék elő az önképzést. Az olva375