AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kölcsönkönyvtárak és olvasókörök hazánkban az abszolutizmus idején

Kölcsönkönyvtárak és olvasókörök hazánkban az abszolutizmus idején I N DALI GYŐRGY „Itt az idő, hogy a magyar felüdülve halottas dermedetéből, helyzete világos felfogásán alapult módjairól gondoskodjék a nemzeti feltámadásnak. E módok mai nap nem lehetnek egyebek, mint amelyek azon erkölcsi becs és tartalom megőrzésére s nevelésére vezethetnek, miknek nemzetünk annyi idegen elem közepett dísszel és hatalommal megmaradását eddig is köszönhette. Ez irányban haladásunkat parancsolja az önfenntartás természetes ösztöne, de parancsolja nem kevésbé a világszellem elutasíthatatlan követelése is, mely nem egyéb mint a belterjes műveltség minél hathatósb fejtése és terjesztése." Toldi Ferenc írta le ezeket a sorokat 1850-ben, mikor minden veszve látszott, s sokak szemében úgy tűnt, hogy beteljesült Vörösmarty komor próféciája az emberiség általános részvéte közepette sírba süllyedő nemzetről.

1 Valóban, Világos után, mikor a győztes hatalom az országot egyszer s mindenkorra be akarta olvasztani a centralizált Habsburg birodalomba, az ellenállás leginkább járható útja, akárcsak 1794 után, nemzeti kultúránk ápolása és fejlesztése volt. (Mint ahogy ez a legtöbb keleteurópai nép történetében így volt.) Ebben a harcban pedig kiemelkedő jelentősége volt a könyvtárügynek, s még a nagy tudományos könyvtáraknál is fontosabbak voltak e szempontból azok, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a magyar nyelvű kortárs irodalmat a szélesebb közönséghez eljuttassák. A kormányhatalom már az előző század végén is ellenszenvvel nézte a kölcsönkönyvtárak és az ún. „Lesekabinetek" működését, mert a felvilágosodás eszméinek terjesztőit látta bennük. A magyar jakobinusok kivégzése utáni időkben be is tiltották ezek működését. A következő évszázad elején ugyan újra feltámadtak, de a hatóságokinkább akadályozták, mint segítették működésüket.

2 Az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárának 1849 és 1866 közti anyagában 4 olyan kölcsönkönyvtár katalógusa található, amely magyar nyelvű könyveket is tartott. /Scharjrf Gyula szombathelyi „kölcsönző könyvtárá"nak katalógusa 1851-ben jelent meg,

3 Heilprin és Fraenleel „miskolczi könyvárusoké" 1855-ben,

4 Schwarzenihal Mózes kölcsönkönyvtáráé Ungváron 1857ben.

5 Végül pedig a következő évtized elejéről, 1862-ről van keltezve Szatmáron Léhotzhy János „nyilvános kölcsön-könyvtárának" pótjegyzéke.

6 Tekintve, hogy a Kisnyomtatványtár ebből az időből származó anyaga távol áll a teljességtől, bizonyosnak tekinthetjük, hogy e néhány füzet csak töredékét képviseli a kor kölcsönkönyvtárainak. De talán mint cseppben a tenger, e könyvtárak állomá347