AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Petőfi kortese, Vajda János barátja

Ausztriával, ellenkező esetben ,,[...] vájjon az Ausztriába beolvadt Magyarország nem fog-e okvetlenül azon sorsra jutni, hogy Ausztriának jóban és rosszban elválhatatlan részéül és fegyvertársaul tekintessék?"

29 Ez a Deák-párti politikával szembeni elégedetlenség csendül ki a Kelemen Mórhoz írt levelekből is: ,,Mióta az osztrák németeket úgy megalázták Sadovánál, azóta úgy érzem jobban eltűrhetném őket, s most igazán szeretnék Bécsben lakni vagy még messzebb, csaknem [!] itthon, no mert minket magyarokat ugyanez a megalázott osztrák főzött le, és ez még nagyobb szégyen."

30 Legtöbb leveléből keserű kiábrándultság olvasható: „Bizony eltaláltad, hogy csömörlök a politikától. Ez nálunk csak annak való, ki ebből üzletet tud csinálni, nem tekintve a nemzet valódi érdekét. Boldog vagy, hogy távol állsz mindezektől. Mi itt üres hordót töltögetünk — nem galvanizálja már a magyart semmiféle földi hatalom."

31 * Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján zászlót bontott irodalmi ellenzék tagjai közül Zilahy Károlyhoz fűzte Kelemen Mórt közvetlenebb kapcsolat. Zilahy az őt ért zaklatások elhárítása céljából, sokszor fordult a kancellárián szolgálatot teljesítő Kelemenhez segítségért: „Tisztelt írótárs! — írja első reánk maradt levelében — Ön a „ M. Sajtó " egyrészével polémiában áll(ott)

32 ugyan, de ketten — amennyiben önnel érintkezni szerencsém volt — mindig oly jó békességben éltünk, hogy cseppet sem tartózkodom tapasztalt barátságához egy sürgős magánügyemben utasításért vagy közbenjárásért — magam sem tudom — fordulni." (Katonának akarják besorozni, és ebben az ügyben kéri Kelemen tanácsát vagy segítségét.) A levél utóiratában pedig ez áll: „Szilágyi D. kiskorúsága miatt visszalépvén a Sajtó szerkesztői jelöltségétől, mint ép e percben értesülök, Kecskeméti engem akar felterjeszteni. Mit gondol Ön: tán nem lesz akadály? Én utóbban nagyon mérsékelt lettem és ennek a Sajtóban közelebbről nem egy jelét adtam, az I. számban megjelent Szabad sajtó

33 c. cikkemet pláne a Sürg[öny] és az U[ngarische] Nachr[ichten] is átvette volt. Egy besorozandó szerkesztő candidatus ajánlja magát az ön barátságába!"

34 A hír, amelyre Zilahy levele utóiratában céloz, a lapokban is napvilágot látott.

35 Ezek szerint a Vajda János szerkesztette Magyar Sajtó irányítását Szilágyi Dezső, a dualista korszak későbbi híres igazságügyminisztere, ebben az időben a lap külpolitikai szemleírója, vette volna át 1863. július 1-étől fogva. Az újságok később arról is hírt adtak, hogy Szilágyi Dezső „nem levén teljes korú" nem nyert megerősítést szerkesztői tisztében,

36 a Magyar Sajtó főszerkesztője azonban mégsem Zilahy Károly, hanem Pákh Albert lett az új félév kezdetétől. Kelemen Mór válaszlevelei sajnos — csakúgy, mint a Vajdához írottak — nem maradtak fenn. Zilahy soron következő levelei azonban arról tanúskodnak, hogy pártfogója hűségesen eljárt ügyében: „Kedves honfi- és írótársam! Múlt nyáron némi törvényes ügyemben alkalmatlankodván önnek, oly szíves fogadásban részesített, amely bátorít, hogy most egy sokkal fontosabb-ban kérjem ki becses tanácsát. Remélem nem veszi ön rossz néven, amiért futólagos ismeretségünk dacára annyi fáradságot okozok; barátságát igyekezni fogok meghálálni."

37 (Ezúttal egy vagyonjogi problémában kér tanácsot és támogatást.) Petőfiről szóló műve

38 hányattatásairól is hűségesen beszámol Kelemennek: ,,Tán ,Petőfi'-m iránt is fel kell, hogy menjek. A rendőrség tartóztatja és felküldte gr. Pálffyhoz

89 342